Szezonértékelő: Tyler Dietrich

Kezdjük a szezon általános értékelésével. Hogy sikerült az első profi szezon?
Nagyon jól. Úgy gondolom, hogy most, mivel már eltelt egy kis idő és tudtunk értékelni, azt kell mondanom, hogy élvezetes szezonon vagyunk túl. Sok bizonytalansággal, kérdőjellel indultunk neki az évnek. Nem tudtuk, hogy a srácok hogyan fognak teljesíteni, ki hol játszik és kivel milyen lesz dolgozni, de összességében teljesítettük a kihívásokat, és a nehézségeken is jól túlléptünk. Olyan csapatot építettünk, amire nagyon büszkék lehetünk a jégen és azon kívül is. Elégedett vagyok a szezonnal. Persze az nem igazi, hogy az utolsó mérkőzését nem nyertük meg, és nem egyszerű a helyzet akkor, ha nem bajnoki arannyal a nyakunkban tudjuk befejezni az évadot, de ez a csalódottság elmúlik. Most, hogy már eltelt egy kis idő, a sikerek is előtérbe kerülnek, és bár nem nyertünk bajnokságot, voltak bőven szép pillanataink is.
 
Menjünk vissza az időben! Amikor megkapta a MOL Ligás csapat irányítását, hogy érzett a feladattal kapcsolatban és milyen érzései vannak most?
Nagyon izgatott voltam. Az elmúlt években felépítettünk egy fiatal csapatot, amelyiknek most új kihívással kellett szembenéznie. Ezek a játékosok, akik az elmúlt években keményen dolgoztak, most egy komoly lehetőséget kaptak a bizonyításra. A MOL Liga jó ugródeszkát jelentett sok jégkorongozó számára, de ami még fontosabb, hogy egyben tudtuk tartani a társaságot, és olyan játékosokat sikerült hozni a világ számos pontjáról, akikkel igazi csapatot tudtak alkotni.
Visszanézve, a liga körüli kérdőjelek ellenére olyan teljesítményt tudtak nyújtani a srácok, amire büszkék lehetünk. Ahogy mondtam, sok kérdőjel volt a szezonnal kapcsolatban, ezt úgy próbáltuk túlélni, hogy több tervet is kidolgoztunk, és így az aktuális módosításoknak megfelelően tudtunk alkalmazkodni az adott szituációban kialakult helyzethez.


Sok időt töltött azzal, hogy megtalálja a csapatot alkotó kirakós megfelelő darabjait. Hogy teljesítettek az újonnan igazolt játékosok?
Senki sem teljesített az elvárások alatt, azt mondhatom, hogy nagyon jó egyéni teljesítmények voltak a csapaton belül is és csapatként is jól működtünk. A légiósok nem csak a jégen voltak jó játékosok, hanem az öltözőben is nagyon jó emberekként ismerjük meg őket, akik hamar beilleszkedtek a közösségbe. Nagyon élvezték az ittlétet, és a magyarok is élvezték a velük végzett közös munkát. Már a kiválasztás során is erre törekedtünk. Rengeteg csapatot kereső jégkorongozó van a világban. Amikor új játékosokat kerestünk, fontos szempont volt, hogy a jó játéktudás mellett kiváló embereket is találjunk. Olyan játékosokat  szerettünk volna idehozni, akik már korábban játszottak vezető szerepben, olyan utánpótlás-nevelő programokból érkeztek, amiket én is ismerek, és olyan edzőkkel dolgoztak együtt, akiknek ismerem a mentalitását. Fontos volt a jó referencia, és ez a kiválasztási metódus kifizetődött, hiszen húzóemberek tudtak lenni mind jégen, mind pedig jégen kívül.

A fiatalok sok játéklehetőséget kaptak a szezonban. Mennyire elégedett az ő teljesítményükkel?
Maximálisan elégedett vagyok. Ha 2015 áprilisát írnánk és megkérdeznék tőlem, hogy a fiatalok – Szabó Bence, Szita Donát, de még akár Lengyel Levente és társaik is – mennyi időt töltenek majd a jégen, biztosan nem gondoltam volna, hogy ilyen fontos szerephez jutnak majd a csapatban. Nagyon jó érzés volt, hogy bedobhattuk őket a mélyvízbe, megtapasztalhatták a felnőtt liga légkörét, és néhányan alapemberré váltak a csapatban. Nem volt könnyű ellenünk játszani. Ugyan nem domináltunk a ligában, de sok mérkőzést nyertünk, jól védekeztünk és sok mérkőzésen megtaláltuk a módját a góllövésnek is, ebben pedig nagy szerepük van a fiataloknak is. Az a mag, akikkel már évek óta együtt dolgozunk, szintén kiváló teljesítményt nyújtottak. A szezon végeztével mindenkivel leültünk egyesével és azt kell, hogy mondjam, a srácok nagyon jól látják saját magukat. Mondhatnánk, hogy néhány játékostól többet vártunk volna a gólok számát tekintve, de mivel a légiósok kapták az emberelőnyös percek nagy részét – és létszámfölényben mindig nagyobb az esély a gólszerzésre – nem lehet panaszunk a magyar mag teljesítményére sem. Fejlődtek, értek, és a szezon során nagyot léptek előre. Nem tudok olyan játékost mondani, aki egy évvel ezelőtti önmagához képest ne fejlődött volna.

A játék mely elemeiben fejlődött a legtöbbet a csapat és a játékosok a szezon során?
A gyorsaság és a csapatjáték pontossága  össze sem hasonlítható azzal, amit az augusztusi edzéseken láttam. Akkoriban azért voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltam, bajban leszünk a szezon során. A mérkőzéseken mutatott a játék rendben volt, a játékosok hozzáállása és küzdeni akarása már ekkor is megvolt, csupán a kivitelezéssel akadtak gondjaink ekkoriban. A szezon végi edzéseink, a playoff alatt már egészen más képet mutattak. Élvezettel néztük azt, hogy milyen gördülékeny a csapatjáték és ez az eredményességben is megmutatkozott. Edzőként óriási öröm látni azt, hogy mekkorát fejlődik a csapat egy év alatt. Ha összehasonlítjuk az első és az utolsó mérkőzésünket a szezonban, ez jól is látszik. A sebesség teljesen más volt, a srácok hozzászoktak a felnőtt játékosok elleni mérkőzésekhez, a sebességhez és a játék sokkal gyorsabb üteméhez. Sokkal kidolgozottabbá vált a játékunk a szezon végére és a fiúk magabiztosabbak is lettek.

Van-e valami, amit hiányolt a szezonból?
A győzelmet az elődöntő hetedik mérkőzésén (mosolyog). Komolyra fordítva a szót, nem csinálnék semmit drasztikusan másképp. Ha elveszítesz egy mérkőzést, természetesen sok a kérdőjel a fejedben. Ha gyengébben teljesített egy játékos, esetleg más sorösszeállításban kellett volna jégre küldeni a csapatot.  De ha így állok hozzá, az nem vezet sehova. Büszke vagyok arra, ahogy a srácok a szezonban teljesítettek és sikerként értékelem, amit elértünk. Nem lenne korrekt azt mondanom, hogy bármin is változtatnék.

Milyenek voltak a támadók, védők, kapusok?
A támadóink előtt le a kalappal, főleg úgy, hogy a négy sorunk összetétele folyamatosan változott. Először csak próbálgattuk a sorokat, aztán páran kiestek sérülés miatt, Chris Bodo és Brance Orban az EBEL-csapathoz került, érkezett Becze Tihamér és kicsit később Alex Grieve, így az egész támadó szisztémánk megváltozott. A támadásaink képe is sokat alakult, de amiért szerencsés vagyok, hogy bármelyik játékost is nézzük, soha nem panaszkodtak a rengeteg változás miatt. Akármelyik sorban is kellett játszaniuk a támadóinknak, megtalálták a módját, hogy jól érezzék magukat a társakkal és hogy kialakítsanak helyzeteket. Bár góllövésben ez nem mindig mutatkozott meg, sok kiváló támadást vezettünk, a fiatalok pedig megtanulták, hogy ezen a szinten már nem olyan könnyű gólokat szerezni. A playoffban négy hasonló erősségű támadósorunk volt. Itt az volt a filozófiánk, hogy a játékosokat, akiket az EBEL-csapatból használtunk, minél hamarabb ismerős környezetbe helyezzük. Vincze Péter például Kocsissal és Tóthtal játszott együtt korábban, őket itt is egy sorba tettük. Ez segített abban, hogy négy erős sorral tudjuk felállni, és minél gyorsabban tudjuk integrálni ezeket a játékosokat a csapatba.
Nagyon fiatal védelmünk volt, innen is megsérültek páran, ezért még fiatalabbakkal kellett szerepelnünk. Őrült szezonon vagyunk túl a védők szempontjából. Az év elején volt egy elképzelésünk arról, hogy fognak kinézni a védőpárok, de aztán borult a tervünk a sérülések miatt. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű feladatunk, mivel csak egy légiós védőt hoztunk a szezon előtt, a célunk az volt, hogy fejlesszük a fiatal játékosainkat. Őket azonnal mélyvízbe is dobtuk. Devon Krogh sérülésével egy időben Szaller Márk az EBEL-csapatban szerepelt, Szabó Dániel és Reiter Attila is a szezon ezen fázisában estek ki, így ott álltunk, hogy négy fontos, de fiatal védőnk kiesett, és négy még fiatalabbnak kellett átvenni a helyüket. Olyan játékosoktól, mint Arany Máté, Korbuly Gergely, Szabó Bence vagy Vokla Roland, de a listát még folytathatnám is, hihetetlen teljesítményt láttunk ekkor. A frissességük és a bátor játékuk előtt le a kalappal. Az egyszerű játékra törekedtünk, a korcsolyázásra, a helyezkedésre és a jó szokások kialakítására helyeztük a hangsúlyt. Látták, hogy ez fejlődéshez vezet, fel is kellett hívnunk a figyelmüket arra, hogy észre vegyék, hogy amivel még szeptemberben küzdöttek, decemberre már természetessé vált.
Kornakker Dániellel terveztünk a szezon előtt, a távozása minket is nagyon meglepett. Az EBEL-csapat miatt is nagyon fontos négy jó kapust találni, hiszen sosem tudhattuk, kell-e a klub másik profi csapatának kapust adnunk. Így találtunk rá Alex Scolára, aki nagyon bizonyítani akart és kiváló volt a hozzáállása, Kalnins pedig már korábban a csapathoz érkezett. Mindketten tudták, hogy fiatal csapat lesz előttük és egy tanulási fázisban vagyunk, voltak is mérkőzések, amikor nem ment olyan jól a védekezés, de ekkor tudták tartani a csapatot, csak dicsérni tudom őket is. Kiváló kapusok és nagyon jó emberek.
Sok játékosnak ez volt az első profi éve, közülük szinte mindenki most játszotta az első felnőtt szezonját is. Ez a szezon felnyitotta a szemüket, hogy mérkőzéseket nyerni, gólt szerezni és a következő lépcsőfokra lépni sem könnyű. Kaptak egy egészséges dózist abból a valóságból, hogy még nagyon sok munka áll előttük. A szezon elején sorozatban négyszer is kikaptunk, ekkor a csapattal úgy döntöttünk, nem akarunk hozzászokni a vereséghez (a korábban Tyler Dietrichhel együtt dolgozó csapat az EBYSL-ben a 2014/2015-ös szezon alapszakaszában veretlen maradt, csupán egyszer játszott döntetlent a Znojmo ellen). Visszanézve, ez a négy mérkőzéses vereségsorozat volt a legjobb, ami történhetett velünk, hiszen a játékosok sebességet váltottak és érezték, hogy ennél több kell.
 
A MAC elleni sorozatból -  bár nem mi jöttük ki győztesen – sokat profitált a csapat.
A playoff hoki a játék legjobb része, különösen a négy nyert mérkőzésig tartó sorozat. Kisebb korosztályokban nem is nagyon jellemző az ilyen hosszú párharc, így a játékosok sem tapasztalhatták még meg a hét mérkőzésig tartó playoff küzdelmeket. Edzőként a juniorligában, ahol dolgoztam, csak egyszer adatott meg erre a lehetőség, bár ott négy hasonló sorozatot játszottunk, és kettőt hét mérkőzés alatt nyertünk meg. Azt a nyomást, intenzitást és terhelést, amit a játékosok egy ilyen sorozatban kapnak, az egyik legértékesebb jégkorongos leckének tartom. A vereség szívszorító volt, de magát a tényt, hogy ott lehettünk, részesei lehettünk egy ilyen magas színvonalú párharcnak, értékelnünk kell. Az egyetlen módja annak, hogy megtapasztald, milyen egy hetedik mérkőzés az, hogy valójában le is játszod és ezek a srácok már elmondhatják magukról, hogy ott voltak, lejátszották és ettől jobb játékossá váltak.

Hogy fejlődhet tovább a csapat?
Ha a korábban említett tanulságokat magunkkal visszük a következő szezonra. Most a játékosok fizikai felkészítésére koncentrálunk, sok játékosunk most épül fel a sérüléséből, néhányan a válogatottaknál vannak, páran az A-csoportban is ott lehetnek, az év ezen szakaszában a nyári felkészülésre gondolva a testük minél jobb edzése a cél és hogy megszerezzék azt az erőnlétet, amire a szezonban szükségük lesz. A technikai képességeik fejlesztésére pedig rengeteg lehetőségük van a nyáron egyénileg is, az apróságokat is tudják ilyenkor gyakorolni. Ami a csapatmunkát illeti, levettük a lábunkat a gázról és hagyjuk, hogy a játékosok élvezzék az életet. Mindig is mondtam a csapatnak, hogy próbáljanak ki minél több sportágat, ami örömet okoz nekik.

Mit lehet tudni jelenleg a jövő évi csapatról? A junior és ifjúsági csapatból kinek van esélye a MOL Liga csapatban szerepelni?
A menedzsmenttel jelenleg is dolgozunk azon, hogy hogy fog kinézni jövőre a klub struktúrája, ezért még nagyon sok a nyitott kérdés. Augusztusban aztán minden kezdődik elölről, lehet, hogy egy játékos, aki idén akár 30 mérkőzést is játszott a MOL Ligában, jövőre nem jut szerephez. Nagy a versenyhelyzet és sok fiatal játékos szeretne megküzdeni a helyekért. Sok a nyitott hely a csapatban és kíváncsian várom, kik mennyi munkát tesznek bele a nyáron abba, hogy meg is kapják a lehetőség a jövő évben. Mindenkinek megvan a maga fejlődési üteme, Szabó Bence például, aki felvette a versenyt fizikálisan is a felnőttekkel, Szita Donát pedig, aki kicsit kisebb termetű játékos, ugyanúgy megtalálta a játék azon pontját, ahol ki tudott tűnni. Ha egy játékos a saját korosztályában kiválóan teljesít, rajta tartjuk a szemünket és ha lehetőség van rá, beépítjük egy olyan szerepbe a csapatban, ami rá vár. Természetesen nem nyújtjuk ezüst tálcán az előrelépést, keményen meg kell dolgozni érte.

Több jelenlegi vagy volt játékosa a válogatott edzőtáborában készül. Mire számít tőlük a világbajnokságon?
Múlt héten több edzést megnéztem a válogatott edzőtáborában, az egymás közötti mérkőzéseken magas színvonalú küzdelmeket láttam. Úgy gondolom, hogy az ilyen nagy számú játékos egy válogatott edzőtáborban növeli a versenyt a játékosok között és jó látni, hogy mindenki megkettőzött erővel küzd a helyéért. A szűkítés után persze több játékosunk hazajött, ők biztosan csalódottak, hiszen mindenkinek nagy álma az, hogy felhúzhassa a hazája mezét, különösképpen az A-csoportban. Nekik ez jó lecke volt, a többiek pedig még inkább érzik, hogy minden edzés, jégen töltött perc fontos és számukra még él a remény, hogy ott lehetnek a végső keretben.

Mi a programja a nyárra, hogyan tölti a szabadságát?
Most egy kicsit hazamegyek április végén és nagyon sűrű nyaram lesz, ez biztos. Május végén aztán visszatérek és egy hónapig a srácokkal dolgozom. Aztán újra hazatérek, a nyári hónapokban több hokis programon is részt veszek, tervezem, hogy ott leszek az NHL drafton is, majd a Hockey Canada által szervezett edzői továbbképzés második részét fogom elvégezni (Hockey Canada High Performance 2 Coaching Seminar  - a Hockey Canada szakmai bizottsága a világon mindössze 12 edzőt hív meg a képzésre, akik szigorú feltételrendszernek kell, hogy megfeleljenek. A képzés maga egy hetes, ám a tanúsítvány megszerzéséhez a képzés utáni szezonban egész évben projekteket végeznek a edzők.) Ezen kívül természetesen a családra is jut idő, Kanadában és az USA-ban is tervezünk kiruccanásokat a családdal.