Klubtörténet

A fehérvári jégkorong története meglepő módon nem Fejér megye székhelyén, hanem a fővárosban kezdődött. A Budapesti Volán jégkorong-szakosztályát 1970-ben alakították meg, akkor az egyesületnek már volt labdarúgó- és kézilabda-csapata is, a Volán Tröszt akkori vezérigazgatóját, Tapolczai Kálmánt pedig nem kellett sokáig győzködni a hoki beindításáról. A táptalajt a Központi Sportiskola ifjúsági együttese jelentette, a Budapesti Volán az 1952-ben, 1953-ban született játékosokból álló komplett ifjúsági együttest átvette, és versenyeztette a későbbiekben a magyar élvonalban. Budapesten a Millenárison és a Kisstadionban edzhettek és játszhattak mérkőzéseket az együttesek, egyedül az Újpestnek volt saját pályája. Először 1976-ban vetődött fel az ötlet, hogy érdemes lenne egy közeli vidéki városban költöztetni a szakosztályt, és mivel ebben az időben a székesfehérvári hűtőház jelezte, hogy szabad kapacitását egy jégpálya üzemeltetésére is tudná fordítani, így elkezdődött a beruházás, a Budapesti Volán pedig 1977-ben Székesfehérvári Volánként folytatta szereplését. A fővárosi klub akkori elnöke, az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula az aktív játékot gerincsérülése miatt mindössze 23 évesen befejező idősebb Ocskay Gábort kérte meg, hogy építse fel Székesfehérváron a szakosztályt, toborozzon gyerekeket, teremtse meg az alapokat ahhoz, hogy a városban sokáig jól, sikeresen működjön a hokicsapat. Az ob I-ben szereplő együttest fővárosi játékosok alkották, akik eleinte csak mérkőzésekre jártak le Székesfehérvárra.

AZ ELSŐ ARANYCSAPAT

A fehérvári műjégpályát 1977 november 6-án avatták fel, a Székesfehérvári Volánban pedig olyan klasszisok szerepeltek a kezdeti években, mint Kovalcsik Péter, Tasnádi László, Németh György, aztán 1980-ban megszűnt a BVSC jégkorong-szakosztálya, és további remek játékosokkal erősödtek a kék-fehérek, Balogh Imre, Szajlai Péter, Palla Antal, Kiss Tibor és Terjék István is rengeteget tett azért, hogy egyre vérmesebb reményei legyenek a klubnak. A sporttörténelmi pillanatra 1981-ig kellett várni, a háromcsapatos magyar bajnokságot a Volán nyerte a két fővárosi rivális, az Újpest és a Ferencváros előtt, ezzel lett a sportág első vidéki aranyérmese. Az 1982–1983-as bajnokságban mutatkoztak be az első fehérvári nevelésű játékosok, mint például Kóger István, Pesti Zoltán, vagy éppen Hegyi Zoltán, a 81-es sikert viszont nem sikerült megismételni, a kilencvenes évek elejéig az FTC és az Újpest osztozott a dobogó első két fokán.

SZÍNRE LÉP AZ ARANYGENERÁCIÓ

Azon kívül, hogy idősebb Ocskay Gábor a szakosztály minden ügyes-bajos dolgát intézte, árgus szemmel leste a tehetséges gyerekeket. Fia, Gábor korosztálya rendkívül ígéretesnek tűnt, Palkovics Krisztián, Zalavári Miklós, Balajthy Viktor, vagy éppen Horváth Balázs szép jövő előtt állt, és kilencvenes évek elején, az ifjúsági bajnokságban ádáz harcot vívott a fehérvári együttes a szintén kimagasló korosztályt felvonultató Dunaferrel. Ennek a fehérvári generációnak a tagjai már tinédzserként bemutatkoztak a felnőttek között, idősebb Ocskay Gábor pedig úgy érezte, hogy a korábbi Szovjetúnióból még játékosként Magyarországra érkező Borisz Puskarjov tudná megadni az ifjaknak azt az utolsó lökést, amely ahhoz kell, hogy valóban meghatározó játékosokká váljanak.
Az akkor már Alba Volán néven futó együttes – soraiban Ocskayval, Palkoviccsal, vagy éppen a Székelyföldről érkező kontingenssel, Fekete Alberttel, Csibi Józseffel, Rajz Tamással, Lukács Gergellyel a soraiban – az 1993-es Magyar Kupában alkotott először maradandót, amikor a székesfehérvári döntőben a Ferencvárost sikerült legyőzni. Érdekesség, hogy ezt a finálét már fedett jég alatt nyerte meg a Volán, hiszen ebben az esztendőben került tető a létesítmény fölé, ez volt az első – kizárólag erre a célra hasznosított – pálya Magyarországon.
Az első kupaarany után azt gondoltuk, jönnek majd a további elsőségek, de a következő hat évben mindig elcsúszott egy banánhéjon a csapat, 1994-ben és 1995-ben a BS-ben a Ferencváros bizonyult jobbnak a döntőben, aztán a következő két esztendőben a fináléba sem sikerült bejutni, 1998-ban pedig a Dunaferr volt a jobb az aranycsatában.

FELEJTHETETLEN ESTE DUNAÚJVÁROSBAN

Az 1998–1999-es évad meghozta a várva várt áttörést. A Volán 1981-es bajnokcsapatának tagja, Kiss Tibor immár edzőként állt a csapat élén, és az Ocskay, Palkovics fémjelezte fehérvári mag mellett olyan remek válogatott játékosokra is számíthatott, mint Kangyal Balázs, Horváth Csaba, Ancsin László, vagy éppen Sándor Szilárd. A kaput az orosz Alekszej Marin védte a fiatal Budai Krisztiánnal váltásban, Anatolij Lvov pedig az ellenfél kapusait riogatta. Az aranyéremért a Dunaferrel vívott óriási csatát a Volán, a 2014-ben tragikusan fiatalon elhunyt Rajz Attila a döntő első mérkőzésén súlyos sérülést szenvedett, leszakadt a lépe. Onnantól a társak érte is küzdöttek, a finálé hatodik, dunaújvárosi összecsapása pedig hosszabbításba torkollott. Rengeteg fehérvári drukkernek emlékezetes pillanat, ahogy Kangyal Balázs a ráadás elején a kapu elé korcsolyázik, ahol a kapott koronggal kicselezi a Pavol Mihonyikot, a Dunaferr kapusát, és a hálóba csúsztat, majd a vendégszurkolók előtt a plexinek ugrik. Ez a mozdulatsor jelentette az Alba Volán fennállásának második címét, és lényegében a kapu megnyitását a még nagyobb sikerek felé.

NEMZETKÖZI VÍZEKEN

A magyar jégkorong köszönhetően az 1975-ös, 1976-os generációnak egyre jobb eredményeket ért el a kilencvenes évek végén, itthon azonban továbbra is belterjes volt a bajnokság, amely lényegében ebben az időszakban már a Volán és a Dunaferr versenyfutására szűkült. Pontosan ez a két együttes érezte úgy, hogy ki kell törnie a fejlődéshez és mindkét alakulat 1999-ben csatlakozott az akkor még osztrák, szlovén és magyar együtteseket tömörítő Interligához, amely párhuzamosan futott a hazai küzdelmekkel. Az első év után az osztrákok kiszálltak, a következő években szerepeltek a ligában horvát és lengyel, sőt még szerb együttesek is. A liga nyolc éves fennállása során a Volán kétszer, 2003-ban és 2007-ben diadalmaskodott.
Ekkor már szemmel látható volt az állandó fejlődés, amelyhez olyan szakemberek tudása is kellett, mint a szlovák Jan Jasko, akivel 2001-ben a harmadik bajnoki címét szerezte meg az egyesület. A korábbi kiváló játékos a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett, amellyel a 2002-es székesfehérvári, dunaújvárosi közös rendezésű Divízió I-es világbajnokságon majdnem az A-csoportba jutott, Dánia mögött a második helyen zárt.
Ugyancsak nagy hatással volt a fehérvári jégkorongra, és az egész sportágra a kanadai-olasz Pat Cortina, aki 2004-től két és fél évet dolgozott a Volánnál, három bajnoki címet, egy Magyar Kupát és egy Interligát nyert vele a csapat, majd a fehérvári és dunaújvárosi nevelésű jégkorongozókra épülő magyar válogatottat 2008-ban Szapporóban az A-csoportba vezette.
Székesfehérvár 2005 és 2007 között háromszor is otthont adott a Kontinentális-kupa négyes döntőjének, az első évben az észak-amerikai profi jégkorong-bajnokságban kialakult bérvita miatt olyan világsztárok szerepeltek itt, mint az orosz Pavel Dacjuk és Maxi Afinogenov, vagy éppen a szlovák Michal Handzus. A 2005-ös négyes döntőben a Milano Vipers legyőzésével az albások a harmadik helyet szerezték meg, ez volt a legjobb eredményük a sorozatban.

START AZ EBEL-BEN

Hazai porondon, és a szlovén együttesek távozásával 2007-re lényegében az Interligában is elfogytak a komoly riválisai a Volánnak és választás elé érkezett a szakosztályt irányító idősebb Ocskay Gábor és az Alba Volán SC akkori elnöke, Tóth István. Az anyagi nehézségek ellenére a menedzsment úgy döntött, előre menekül, és kéri felvételét az osztrák bázisú Erste Bank Eishockey Ligába, azaz az EBEL-be, mert félő volt, ha marad itthon az együttes, a középszerű küzdelmek egy idő után nem lesznek elég érdekesek a nézők számára. Hosszas tárgyalások után 2007 tavaszán az Alba Volán felvételt nyert a sógorok által irányított bajnokságba, s mint később kiderült, ez meghatározta a fehérvári, és a magyar jégkorong sorsát is. Bár az Alba első idénye nehezen indult, és több nagy pofonnal járt, a játékosok rengeteget tanultak és fejlődtek, enélkül valószínűleg nem történhetett volna meg a szapporói csoda, amely után a magyar hokiválogatott egy évvel később 2009-ben az elit-világajnokságon szerepelhetett.

MÉRHETETLEN GYÁSZ

Talán senki nem érdemelte volna meg jobban, hogy a legjobbak között szerepeljen ifjabb Ocskay Gábornál, a Volán saját nevelésű játékosánál, korábbi csapatkapitányánál, klubcsapata és a válogatott vezérénél. Kiscsicsó elhivatottsága, alázata, akarata és persze képességei okán rengeteg fiatalnak volt a példaképe, 2004-ben viszont szívproblémái miatt majdnem abba kellett hagynia az aktív sportolást. Végül állandó orvosi felügyelet mellett visszatérhetett a jégre, és 2009 március 25-ig nem is volt problémája. Hosszú, fárasztó klubévad után, és a válogatott programja előtt azonban aznap éjszaka rosszul lett és elhunyt. A fehérvári közgyűlés egyhangúlag szavazta meg, hogy a Raktár utcai pályát Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnoknak kereszteljék át, az ikonikus 19-es mezben azóta senki nem játszhat a Volánban és a magyar válogatottban, és száma örök mementóként ott szerepel a csapat – jelenleg Hydro Fehérvár AV19 – nevében. Mindemellett a kapuit 2010-ben megnyitó akadémiánk is az ő nevét viseli, emlékeztetve a növendékeket emberi és sportemberi tulajdonságaira, eredményeire.

FÉNYES JELEN, JÖVŐ

Az elmúlt bő egy évtizedben a Fehérvár AV19 az EBEL, újabb nevén ICE HL meghatározó tagja lett, amely az előző évadban bajnoki döntőt játszott, ennek köszönhetően pedig a nyáron története során a Bajnokok Ligájában is elindulhatott, ahol a csoportkör hat mérkőzéséből kettőt megnyert. Az elmúlt években is bebizonyosodott, hogy érdemes a saját utánpótlásra is alapozni, hiszen a meghatározó, rutinos magyar válogatott és remek képességű légiósok mellett sok akadémista bemutatkozhatott, és meg is ragadt az első csapat keretében, amely annak is köszönhető, hogy immár 2006 óta zajlik a Titánok-program, az akadémia – amely sportakadémiai rendszer módszertani központja lett 2021-ben – a legtehetségesebb fiataloknak biztosít lényegében hidat, átmenetet az utánpótlás-korosztályokból a felnőtt mezőnybe. Az Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia különböző együttesei a hazai és a nemzetközi sorozatokban is kimagasló eredményeket érnek el.
A Hydro Fehérvár AV19, amely immár 45 éve a koronázóváros egyik legnagyobb büszkesége összességében 13-szoros magyar bajnok, 11-szeres Magyar Kupa, 3-szoros Szuperkupa- és 2-szeres Interliga-győztes.