Ocskay Gábor: "Kellemes meglepetést okozott eddig a csapat"

A csapatunk a MOL Ligában a dobogón áll közel 30 mérkőzést követően, mennyiben vág ez egybe az előzetes várakozásokkal?

Az elképzeléseknek megfelelően haladunk. A leglényegesebb az volt, hogy 5-6 légiós mellett körülbelül 20 akadémistánk rendszeres játéklehetőséget kapjon, derüljön ki, kik azok, akikre lehet majd számítani EBEL-szinten, és kik azok, akikre MOL Liga-szinten.  A mutatott játékban és a megszerzett pontok tekintetében is kellemes meglepetést okozott eddig a csapat. Nehéz meccsek vannak előttünk, ezeken minél több pont megszerzése a cél, hiszen a rájátszásban szeretnénk látni a csapatot, ahol pedig már bármi lehet. Nagyon fontos, hogy az EBEL-csapat példátlan sérüléshullámakor sok játékosunk fel tudott kerülni, ami jót tett a fejlődésüknek – gondolok itt Kocsisra, Reiszre, Szabó Dánielre, Reiter Attilára, Szallerre például. Emellett akadtak nehézségek is, hiszen kulcsemberek estek ki, Krogh, Reiter Attila, Szaller, Szabó Krisztián is sérüléssel bajlódott, bajlódik. Sok volt tehát mozgás a keretben, ennek ellenére versenyben vagyunk és még bármi lehet a szezon végén.

Többen félremagyarázták a szezon előtt megfogalmazott célkitűzéseket. Azt, hogy nincs eredménykényszer, úgy értelmezték, hogy tét nélkül, minden mindegy alapon játszadozik majd a csapat. Aki kicsit is ismeri a szakvezetést vagy a menedzsmentet, tudhatja, hogy mi sem áll távolabb a valóságtól…

Bárki, aki látta a meccseinket – ideértve az ellenfelek szakvezetőit is – rendre azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a Fehérvár AV19 erősen összpontosító, keményen dolgozó csapat. Tyler Dietrich és Énekes Lajos mentalitását ismerve ebben biztosak is voltunk, hogy így lesz. Akadtak gyengébb mérkőzéseink, de azokon a találkozókon is sikerre éhes, jó szemléletű és hozzáállású fiatal csapat voltunk. Az EBEL-ben és a MOL Ligában is a miénk az egyik legfiatalabb keret. A MOL Liga tabellán az előttünk levő Miskolc egy teljesen profi, felnőtt csapat, a MAC kétharmadát rutinos válogatott játékosok és légiósok alkotják, mellettük vetnek be 6-7-8 fiatalt. Nálunk két-, háromszor annyi fiatal kap rendszeres játéklehetőséget. A három éves programunk harmadik évében vagyunk, tavaly beépült az EBEL-csapatba Erdély és Vincze, idén Szaller és Sárpátki. Meggyőződésem, hogy vannak további  Sárpátkik ifjúsági és junior szinten. Szita Donát például, aki ifistaként a junior világbajnokságon szerepel ezekben a napokban, vagy Kiss Patrik, aki ifistaként már bemutatkozhatott a MOL Ligában. Megfelel az elképzeléseinknek, ahogy a rendszerünk működik. Ez összehangolt munkát igényel a szakmai stáboktól: Kiss Dávid ifjúsági edzőnek erősítenie kell tudnia a junior keretet, ha a juniorból Tyler Dietrich elvisz játékosokat a MOL Ligába. Sok játékosunk van, tud működni ez a „liftezés”. Ez plusz motivációt is jelent a fiataloknak.

A feljátszás vitán felül jól működik, a lejátszás – elsősorban az EBEL-csapatból a MOL Ligába – viszont nem jellemző. Ez az útvonal nem értelmezett?

Nincs kizárva semmi, de látni kell, hogy e héten Salzburgban Frankie kivételével mindenki bevethető volt. A létszámot tekintve most vagyunk először optimális helyzetben, és ez lényeges is, mert mind az EBEL, mind a MOL Liga menetrendje besűrűsödik. Lehetnek cserék, de ha sérülés vagy formahanyatlás nem lesz, akkor komoly mozgás nem várható. Kiemelkedő teljesítménnyel természetesen – ahogy eddig is – fel lehet kerülni az EBEL-csapatba, igaz, a légiósok esetén ez kicsit nehézkesebb, mert a pontrendszer miatt ez csak más légiós rovására lehetséges – Bodo e téren kivétel a magyar útlevele miatt. A lejátszás kapcsán pedig a magyar játékosoknál figyelembe kell venni, hogy minden poszton tapasztalt, válogatott jégkorongozóink vannak, akik fontos láncszemei az EBEL-csapatnak, és jelenleg magasabb szinten vannak, mint a MOL Ligás keretünkben levő fiatal magyar hokisaink. Mindenesetre nagyon bízom a fiatal MOL Liga-csapatunkban, remélem, elkerülik a jövőben a sérülések a keretet, és a légiósok mellett a magyar játékosok is ponterősebb játékkal rukkolnak elő a folytatásban.

A meccsek látogatottsága alapjában véve nem rossz, hiszen egy közelmúltban nyilvánosságra hozott statisztika szerint az országos Top 50-ben van a MOL Ligás nézőszámunk – az összes látványsportág összes csapatának nézőszámát tekintve. Ennek ellenére mégis lehet talán némi hiányérzetünk…

Valóban, némileg több nézőt vártunk, de megértem a szurkolóinkat. 1700 bérletet megvásároltak a drukkereink, a nézőszámunk jellemzően 400-600 között alakul, remélem, a rájátszásra elérjük a négy számjegyű nézőszámot. Nehéz azonban elvárni, hogy ötvenszer kijöjjön valaki a csarnokba öt hónap alatt – ez azt jelentené, hogy egy hónapban a 30 estéből tízen a pályán lenne. Ahogy azonban a tét egyre nagyobb lesz a MOL Ligában, és a meccsek is egyre keményebbek és színvonalasak lesznek, úgy fog emelkedni a nézőszám, sőt, akár a mostani meg is duplázódhat, ebben biztos vagyok.

A MOL Liga színvonalának változása kapcsán sok fajta véleményt hallani. Ön hogy értékeli a liga nívóját?

Sok mérkőzést láttam, legalább annyit, amennyi EBEL-találkozót; nemcsak a saját meccseinket, hanem más meccseket is. A klubok előzetesen féltek a MAC-tól és tőlünk, hogy a két újonc majd rontja a liga színvonalát, de a tabella is és a két csapat mérkőzéseinek a színvonala azt igazolja, hogy jó döntés volt lehetőséget adni e két csapatnak. Emlékszem a 2007-2010 közötti időszakra, akkor a tabellán leszakadva, hátul kullogtunk, de a nevelő munka akkor is zajlott, az akkori keretből Bálizs, Kóger, Hegyi, Tóth A., Hajós, Nagy G., Sofron, Roczanov már stabil MOL Liga vagy válogatott játékosok. Most pedig nemcsak a Fehérvár AV19, hanem a MAC is a játékosnevelést tűzte zászlajára, még akkor is, ha - érthető módon – más stratégiával. A liga kiegyensúlyozott, bárki bárkit megverhet. A Brassó kilóg, de ne felejtsük el, hogy légiósok nélkül játszanak, a ligában pedig a ponttáblázat első 15 helyezettjének túlnyomó többsége külföldi – így nehéz versenyképesnek lenni. A jó légiósok fontosak, hiszen csapattársként és ellenfélként is lehet tőlük tanulni.

A MOL Ligának nemcsak a játékereje, hanem a szervezettsége is gyakran elemzett kérdés. Mi az álláspontja erről?

Azt gondolom, hogy jó irányt vett a liga, új szponzorok is csatlakoztak, ez is pozitívum. Nehézséget jelent ugyanakkor, hogy a Magyar Jégkorong Szövetség és a Román Jégkorong Szövetség viszonya nem felhőtlen, remélem, ez hamarosan megoldódik. Jó lenne, ha a Vasas is tudna csatlakozni, és minden jelenlegi csapat a jövőben is stabil maradna és vállalni tudná az indulást jövőre is. Ami minket illet, nagyon nagy feladat ennyi csapatot versenyeztetni, gondolok itt az EBJL-re, EBYSL-re, MOL Ligára, EBEL-re. Hatalmas munka ez, és ehelyütt szeretném megköszönni Fekti Istvánnak a nyilvánosság számára láthatatlan, de a klub számára nagyon lényeges koordináló, szervező munkáját. Sok ember sok munkája van a Fehérvár AV19-ben, bízom abban, hogy ez az út, amelyre léptünk, folytatható, és sok olyan csiszolatlan gyémántra lelünk, aki sok örömet okoz a magyar jégkorongot szeretőknek. Rengeteg tehetségünk van az Akadémiában, akik lépésenként juthatnak feljebb: MOL Liga, EBEL és nyitva az út a világ bármelyik klubja felé. Ezt remélem, átérzik a fiatal játékosok és megfelelő motivációt jelent számukra. A szakmai munka remek, az edzők kiválóan dolgoznak és az együttműködésük is nagyszerű. Pozitív a kép, és pozitív jövő irányába mutat.