"A cél az, hogy a fiatalok minél többet fejlődjenek"

Rájátszásba jutott egy ilyen fiatal csapattal. Hogyan értékelné az alapszakaszt, illetve a rájátszást?
Azt gondolom, hogy a tavalyi sikeres szezon után kisebb koncepcióváltással indultunk neki az idei szezonnak. Egy nagyon kemény nyári felkészülés után nem voltam túl optimista, azt gondoltam: játsszanak sokat a fiatalok, és majd meglátjuk mi lesz. Aztán, ahogy elkezdődött a szezon, nagyon kellemes meglepetés ért. A srácok kiválóan álltak bele a szezonba, és onnantól menet közben jött meg az „étvágyunk”. Igenis célkitűzésünk volt a csapattal, hogy a playoffba kerüljünk, és ott próbáljunk meg minél jobban szerepelni. A nyolc közé jutás sikerült. Azt gondolom, hogy voltak nagyon jó meccseink, főleg a jobb csapatok ellen, de volt azért hiányérzetünk is, mivel a gyengébb együttesek ellen nem tudtunk úgy dominálni, ahogy szerettünk volna. Összességében, ebből a negyven mérkőzésből tizenhetet döntetlenre hoztunk. Mindenkit meg tudtunk verni kivétel nélkül, a topcsapatok közül is, de voltak elvesztett pontok, amik fájtak. Bár az alapgondolat az volt, hogy fiatal csapattal, a fiatal játékosok fejlődését szem előtt tartva és nekik a lehető legtöbb játékidőt adva indulunk neki a szezonnak, jó volt látni, hogy ezek a srácok mennyit fejlődtek és tétmérkőzésen nyertek topcsapatok ellen. Persze edzőként mindig magasabbra szeretnék törni a csapattal, de összességében nem lehetünk elégedetlenek a szezonnal kapcsolatban. A playoff tekintetében azonban továbbra is vegyes érzelmeim vannak. Úgy érzem, a világbajnokságra készülő válogatott kerettagoknak hátrányt jelent, hogy a nemzetközi megmérettetés előtt már nem tudnak komoly tétmérkőzéseket vívni.

A szezon elejétől kezdve tudták tartani a kitűzött nyolcadik helyet. Minek volt ez köszönhető?
Mérkőzésről mérkőzésre készültünk, és egyre inkább „megjött az étvágyunk”. Rögtön a szezon elején meg tudtuk verni a tavalyi MOL Liga-győztest otthon, akkor láttam a srácokon, hogy igenis magasabbra emelik a mércét, mint amit a szezon előtt maguk elé helyeztek. Aztán csak mentünk előre, talán nem is a tabellával foglalkozva, hanem mindig az adott következő feladatra ráhangolódva meneteltünk, és azt gondoltuk, hogy ott a helyünk a nyolc között.

A hosszabbításoknak köszönhetően pontokat szereztek, de ugyanakkor sok pontot is vesztettek. Minek volt köszönhető ez a rengeteg ráadás?
Úgy gondolom, hogy ez egyrészt pozitívum is, mert volt olyan, hogy háromgólos hátrányból állt fel a csapat. A srácok soha nem adták fel és mindig a hatvanadik perc végéig igyekeztek küzdeni. Ami miatt igazából hiányérzetem van, az nem is a ráadásban elveszített mérkőzések. Ezek egytől egyig kiélezett küzdelmek voltak, a hosszabbításban pedig már történik, ami történik. Aminek nem örülök az az, hogy a mögöttünk lévő csapatok ellen nagyon sok pontot vesztettünk. Ott éreztem azt, hogy fiatal még a csapat, és nem biztos, hogy igazán jól kezeltük közösen azt, hogy esélyesként mentünk ki a pályára. Nem voltunk olyan fegyelmezettek, nem voltunk olyan feszesek, nem végezrük el száz százalékosan azt a munkát, amit kellett volna. Ezzel szemben egy nálunk sokkal jobb csapat ellen megtettük ezt.

Mennyiben másabb egy ilyen fiatal csapattal dolgozni, mint egy olyan gárdával, ami tele van rutinos jégkorongozókkal?
Kétségtelen, hogy ezeket a srácokat még sok mindenre meg kell tanítani. Szerencsére a közeg jó volt, mert volt egy pár idegenlégiósunk, aki példát mutatott a munkájával, a viselkedésével az öltözőben és a jégen egyaránt. Akadt egy pár idősebb játékos is, aki tavaly már megtapasztalta a MOL Liga légkörét. Azt gondolom, hogy nagyon egészséges volt a csapatösszetétel, és emellett egy nagyon jó, igazi csapat kovácsolódott össze a szezon alatt. Nem éreztem, hogy különösebb klikkesedés lett volna, nem éreztem az öreg-fiatal viszonyban hibát, megvolt a megfelelő tisztelet, és megvolt a megfelelő vagányság is a fiatalok részéről. Ilyen szempontból nagyon jó szezont tudhatunk magunk mögött. Kétségtelen, hogy ezeknek a fiataloknak még erősödniük kell, de szerencsére jól sikerült a nyári felkészülés. Ebben a korban még több készségfejlesztő edzést kell tartani, jobban kell sulykolni a taktikai elemeket, tehát egy kicsit más, mint egy kész topcsapat, amelyik egy adott szezonban egy bizonyos eredményért küzd. Nehéz dolog a tehetséggondozás úgy, hogy közben az eredményességre is koncentrálni kell. Mindenkinek meg kell adni a megfelelő játékidőt. Lehet hogy egy adott meccsen tudtál volna jobb csapatot is összeállítani, de mivel játéklehetőséget akarsz mindenkinek biztosítani, az adott mérkőzésen ennek szellemében küldöd jégre az aktuális keretet.

Önnek személyesen mennyire volt sikeres a szezon?
Nagyon élveztem, azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó szezon volt nekem, egy jó társasággal tudtam együtt dolgozni. A tengerentúli profi edzőkkel szemben én székesfehérvári születésű ember vagyok. Székesfehérváron jégkorongoztam, Székesfehérváron vagyok edző és itt is szeretnék edző lenni. Azzal szemben, hogy a csapatot a karrierépítésre és a csapat eredményességére használjam fel, lokálpatrióta emberként a székesfehérvári hokinak akarok adni. Esetenként, bizonyos döntéseknél kompromisszumot hozva azon vagyok, hogy itt a fiatalok minél többet fejlődjenek.

Voltak azért hiányosságok a csapatban, a helyzetkihasználás és az emberhátrányos játék nem mindig működött olyan jól. Mi okozhatta ezt?
Ha a statisztikát végignézzük, a szezon végére ebben nagyon sokat fejlődtünk. Az emberhátrányos játékunk a szezon végére kimondottan jól működött. A góllövés tekintetében például az idegenlégiósoktól pont a góllövésben számítottam kicsit többre. Ahogy tavaly a külföldiek a góljaikkal tudták segíteni a csapatot, az idei légiósaink inkább az edzésmunkával, edzésfegyelemmel és öltözőben tanúsított magatartásukkal segítettek nagyon sokat. Hogy konkrétumokat említsek: Justtól a felkészülés alapján több pontot vártam volna, bár tudom, hogy ő egy erősebb közegben, vele megközelítőleg azonos szintű játékosokkal kiegészítve sokkal jobb teljesítményt tudott volna nyújtani mint így, hogy fiatalokkal került egy sorba. Ennek pozitív hozadéka azonban Vizi Dániel teljesítménye, aki a tizedik fordulóig vezette a pontlistát, pontosan azért, mert egy ilyen típusú játékos mellett játszhatott, mint Just.

Elemezzük az együttes teljesítményét csapatrészekre lebontva!
Kapusok tekintetében az elején is volt már „hiányérzetem”. Nagyon szerettem volna egy jó, fiatal magyar csapatot legalább egy magyar kapussal szerepeltetni. Nem titok, hogy Kornakker Dániel is szóba jött, de mivel ő nem akart hazajönni és a klubban nem volt olyan szintű fiatal magyar kapus, aki a MOL Ligában fel tudott volna nőni a feladathoz, ezért két külföldi hálóőrre volt szükségünk. Alex Scolát jól ismertük, ő tavaly a MOL Ligában második számú kapusként végigküzdötte a szezont és amikor szerepet kapott, jól megoldotta, de keveset védett. Nyáron Tyler Dietrich tanácsára Adrien Lemayt igazoltuk. Úgy gondoltuk, hogy ő lesz a gárda első számú kapusa. Menet közben viszont ez nem tudott igazán kialakulni, egyik kapus sem volt annyira meggyőző, hogy kiharcolta volna magának a kezdőkapus szerepét. Scola kellemes csalódás volt, amikor a kapuban állt, tisztességesen helyt állt. Lemaynek voltak jó meccsei, viszont hullámzó volt a teljesítménye ahhoz, ezért nem válhatott belőle az együttes első számú hálóőre. A külföldiek abszolút beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Preston Shupe viselte a C betűs mezt volt már tavaly is és most is. Nem dolgoztam vele ezelőtt, csak kívülről figyeltem csak az együttest, de láttam, ő egy igazi csapatember, és mindenképpen jól jön egy ilyen fiatal alakulatnál. Örülök, hogy őt visszahoztuk, mert valóban egy komoly, példamutató vezére volt a Titánoknak. Nem is kimondottan a pályán mutatott játékával (bár ő mindig nagyon alázatosan, keményen és fegyelmezetten játszott), hanem a hozzáállásával. Kyle Just értékes, nagyon jó példamutató játékos, akitől több pontot vártam. Devon Krogh pedig egy olyan offenzív hátvéd, aki még ennél is többre képes. Borzasztóan sajnálom, hogy amikor lehetőséget kapott az EBEL-ben, akkor nem igazán tudta megmutatni magát. Jó adottságú, jól korcsolyázó, jó technikával rendelkező bekk, aki teljesítette a szezonban, amit elvártunk tőle. Azt gondolom, hogy százalékos arányban talán a hátvédeknél volt legtöbb jó teljesítmény, amivel igazán elégedettek lehetünk. Itt gondolok, az olyan fiatalokra, akiknek a MOL Ligában ez volt az első szezonjuk. Imre Patrik, Takács Bence és Szabó Bence kimondottan jó évadot zártak, nagyon sokat játszottak, fejlődtek, érettebbek lettek. Ugyanez elmondható Láday Tamásról is. Őt már többen “leírták”, mert megjárta a tengerentúlt, majd hazajött, az idei szezonja azonban nagyon jól sikerült. Nagyon sokat játszott öt az öt ellen és a speciális egységekben is alapemberré nőtte ki magát. Azt kell mondanom, hogy maximálisan elégedett voltam a játékával és a hozzáállásával is. A támadók esetében nem volt szerencsénk, mert azok a fiatal játékosok, akiknek szerepet szántunk volna ebben a csapatban, sérülés, vagy betegség miatt nem sokat játszottak. Kiesett például Szita Donát szinte az egész szezonra, aki 1998-as létére már tavaly is játszott a MOL Ligában. Vizi Dániel, aki jól kezdte a szezont, év közben több olyan sérüléssel is küszködött, ami miatt nem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Ők mindenképp vesztesei a szezonnak. Szerencsére volt néhány kellemes meglepetés: Hamvai Szilárd, aki tavaly alig került a pályára, idén nagyon jól teljesített. Kiss Patriknak persze még nagyon sokat kell fejlődnie, de képes olyan zseniális megmozdulásra fontos mérkőzéseken, akár a Tüskecsarnokban egy playoff-mérkőzésen egy perccel a vége előtt, amivel mérkőzéseket dönthet el. Tehát jó néhány olyan egyéni teljesítményt láthattunk, amire alapozva mondhatjuk: jó úton járunk.

Mi a helyzet azokkal, akik ingáztak az EBEL és a MOL Liga között?
Érzésem szerint ők vannak a legnehezebb helyzetben, és erről a vezetőséggel, valamint Benoit Laporte-tal is beszéltük. Nagyon fontos lesz majd eltalálnunk azt a szerepet, hogy kit milyen posztra, milyen típusú játékosnak akarjuk nevelni. Egy játékosnak nagyon nehéz az, hogy egyszerre egy MOL Liga-csapatban első vagy második soros húzóembernek kell lennie, gólokat lőnie, előnyben játszania, sokkal kombinatívabb, gólratörőbb játékot várnak el tőle, majd a következő napon az EBEL-csapat negyedik soros ütköző, korcsolyázó embereként számítanak rá. Ez szinte lehetetlen feladat. A jövőre nézve egy nagyon jó tanulság az, hogy bizonyos játékosokat bizonyos pozícióra helyezzünk át az EBEL-kerethez. Ha valakinek még nincs meg a megfelelő érettsége, hogy első, második soros legyen és gólokat tudjon lőni az osztrák bázisú bajnokságban, akkor igenis pallérozódjon, fejlődjön még a MOL Ligában, és ha át tud kerülni egy-egy meccsre, akkor azt tegye meg, de abban a szerepkörben, amiben a Titánok mérkőzésein is játszik fordulóról fordulóra. Ebben tudunk még fejlődni.

Nem csak az EBEL-alakulatból voltak kapott erősítést a csapat, hanem sok U20-as és ifjúsági korú hokis is szerephez jutott. Ez a trend a jövőben felgyorsul, mi az edzői stábok koncepciója?
Fontos látnunk azt, hogy ki milyen típusú játékos. Fel kell mérnünk, hogy mennyire érett már ahhoz, hogy egy felsőbb korosztályban is azt a játékot tudja játszani, mint a saját korcsoportjában. Ezt szem előtt tartva nem akarjuk a fiatalabbaktól elvenni a sikerélményt azzal, hogy aki egy junior korosztályban góllövő lenne nap, mint nap sikerélményeket szerezve, a MOL Ligába kerülve epizódszerepeket kapva, keveset játszva csak asszisztálna a játékhoz. Tehát ezt kell jól eltalálnunk, de az a cél, hogy az arra érdemes játékosokból minél többet és a megfelelő időben magasabb korosztályban versenyeztessünk.

Mi lehet még a tanulság, vagy mi az, amit esetleg másként csinált volna?
A szezon előrehaladtával, a csapattal együtt én is egyre inkább az eredményességre koncentráltam. Ez talán egy kis hiba volt, mert egy ilyen fiatal alakulatnál jobban kell összpontosítani az egyéni készségek fejlesztésére, az egyéni munkára, a bottechnikára, a korcsolyatechnikára, a lövések fejlesztésére. Esetenként több energiát fordítottunk bizonyos taktikai elemek begyakorlására, mint az egyéni készségfejlesztésre. Azt gondolom, hogy ebben a jövőben meg kell találnunk az egyensúlyt, a játékosokat egyénileg fejleszteni kell és ezután tudjuk majd beilleszteni őket a játékba. Valószínű, hogy ez több jégidővel, több energiával, több ráfordított munkával, de nekünk itt úgy kell csapatot építeni, hogy közben a játékosok egyéni fejlődése lebegjen a szemünk előtt.

A vezetőség és az EBEL-vezetőedző is azt nyilatkozta, hogy vérfrissítés következik a keretben. Mi a helyzet a MOL Ligával? Hogy zajlanak most a hétköznapok és mi várható a nyáron?
Félig-meddig levezető időszakot élünk meg. A válogatott kerettagok készülnek a világbajnokságra kiegészítve azokkal a játékosokkal, akik már nem juniorkorúak. Az U20-as játékosokat és edzőket nem akarjuk megzavarni, nekik még tart a szezon, ezzel kell foglalkozniuk. Természetesen a háttérben már zajlanak a tárgyalások. A megújult vezetőség elképzelései egyeznek a tavaly megfogalmazott célkitűzésekkel, tehát a Fehérvári Titánoknak úgy kell a tehetséggondozást szolgálnia, hogy egy lendületes fiatal, esetenként meglepetést okozó gárdát alkosson. Persze az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián rengeteg tehetséges játékos van, így számolni kell a feltörekvő, bizonyítani vágyó fiatalokkal. Ők azoknak a jégkorongozóknak a helyére érkezhetnek, akik az idén megkapták a sanszot arra, hogy akár a MOL Ligás együttesben, akár a Fehérvár AV19-ben kiharcolják maguknak a helyet, de nem jártak sikerrel.