Lapszemle, Sport plusz: Svájc - az „új Vörös Gépezet”

És talán még történik is pár nappal a döntő után. A vb-t a házigazda és egyben társrendező Svédország nyerte, miután 5-1-re győzött a fináléban a torna „csodacsapata”, Svájc ellen.
Meggyőző különbség, mégis a svájciakról szólt ez a vb. Arról a válogatottról, amely sorozatban kilenc mérkőzést megnyert és végül „csak” a döntőt bukta el. A kicsi alpesi ország (a hoki modern érájában) először világbajnoki ezüstérmet szerzett, pedig pár évtizeddel ezelőtt még két osztállyal lejjebb hokizott… Jó hír, hogy egy kicsit hasonlítunk egymáshoz…

Egy döntő mindig történelmet ír. Így volt ez most is, ezúttal viszont egy kicsit több volt belőle. Svájc ezüstérme felülmúlta azt is, hogy a győztes svédek 1986 óta az elsők, akik rendezőként tudtak aranyérmet nyerni. Nekünk, magyaroknak különösen érdekes és talán „közeli” példa Svájc azok után, hogy a magyar válogatott négy évvel ezelőtt Zürichben és Bernben játszhatott A-csoportos mérkőzéseket.
A magyar szurkolók és újságírók testközelből láthatták, hogy tőlünk 1000 kilométerre nyugatra, Európa legmagasabb hegyei között mennyire imádják ezt a sportágat. Tényleg megőrülnek érte! Jellemző, hogy mielőtt elkezdődött a 2009-es világbajnokság, a svájciak büszkén harsogták, hogy ők a világ leghangosabb és legjobb hoki szurkolói. Aztán amikor a Szlovákia elleni első csoportmeccsen 70 év szünet után bemutatkozott az A-csoportban a magyar válogatott és a sikerekre, sikerélményekre kiéhezett magyar szurkolók, mindenki csak ámult és bámult.
Egyvalamiben mindenképpen hasonlítunk Svájcra: a jégkorong imádatában. Egyvalamiben pedig tőlünk is tanultak a svájciak: aki nemcsak nyitott szemekkel, de nyitott fülekkel is figyelte a vb-t, az észrevehette, hogy a svájciak még a magyar szurkolók által 2009-ben meghonosított „hoki rigmust” is énekeltek… Ez a mi büszkeségünk, az viszont már a svájciak érdeme, hogy két hét leforgása alatt legyűrték az egész világot: kezdésnek legyőzték a házigazda svédeket 3-2-re. A következő két áldozat Kanada és Csehország volt, a kanadaiakat 3-2-re, a cseheket 5-2-re verték. Ezek után a szurkolók többsége már érezhette, hogy itt valami nagyon különlegesre készülnek a svájciak, de a világbajnokság lebonyolítási rendszere ebbe még simán „belepiszkíthatott” volna, hiszen az elmúlt években számtalanszor láthattunk olyat, hogy a csoportmeccseken tökéletesen játszó csapatok a kieséses körben könnyedén elvéreznek. Svájccal nem ez történt. Szlovéniát 7-1-re, Dániát 4-1-re, Norvégiát 3-1-re, az utolsó csoportmeccsen pedig Fehéroroszországot 4-1-re verték! 7 csoportmeccs, 7 győzelem! Ezek után nem csoda, hogy a nemzeti színeknek is köszönhetően rájuk festették a jégkorongban több mint megtisztelő „Vörös Gépezet” elnevezést, amely eddig csak és kizárólag a volt szovjet és az utód orosz válogatottat illette meg.
A negyeddöntőben (immár másodszor) Csehország, az elődöntőben pedig az Egyesült Államok tapasztalhatta meg, hogy ezen a világbajnokságon nem jó szembekerülni a svájciakkal. Még a Stockholmba ellátogató svájci államszövetségi elnök, Ueli Maurer is aranyéremről beszélt a döntő előtt, persze miért ne tette volna: addigra kilencből kilencszer nyertek a vörös mezesek.
A stockholmi finálé álomszerűen is kezdődött svájci szempontból, hiszen 5 perc játék után vezettek a házigazdák ellen. Akkor kevesen gondolták volna, hogy ez lesz a vb utolsó svájci gólja… A svédek a játékidő fennmaradó 55 percében 5-ször találtak be Martin Gerber kapujába. A különbség óriási volt, de csak a gólok számában! Svájcnak ugyanis ugyanannyi kapura lövése, azaz (kis túlzással) helyzete volt, mint a svédeknek, a torna csodacsapatának játékosai viszont nem tudtak pontosan célozni. Úgy tűnik, hogy a történelmi átkok azokat sem kímélik, akik a legkevésbé sem érdemelnék meg. Svájc legutóbb 1992-ben és 1998-ban szerezhetett volna érmet, mindkétszer a svédek győzték le őket az elődöntőben.
A mostani, 2013-as döntőre viszont egészen máshogy emlékeznek majd, hiszen ezúttal akkor is csodát tettek, ha nevezetesen elvesztették a mindent eldöntő utolsó mérkőzést. Bár az alpesi ország hoki válogatottja évek óta állandó tagja a világ legjobb nyolc válogatottjának, egy ilyen sikerhez tényleg hozzá kell szokni. 30 év! Ennyi kellett ahhoz, hogy Svájc a világ tetejére érjen ebben a sportágban. Most mindenki a vb-döntőről beszél, de nem itt kell kezdeni a sikerek elemzését. Ma már Európa egyik legszínvonalasabb bajnokságával büszkélkedhetnek, minden szempontból! Egy svájci bajnoki meccs sebességéhez még azoknak a szemeknek is hozzá kell szokniuk, amelyek a Magyarországon is látható EBEL-hez szoktak, pedig az sem lassú, és akkor még nem volt szó a különleges, nézőbarát marketingmunkáról. Az SC Bern csapata például mérkőzésenként több, mint 16 ezer embert csalogat ki gigantikus jégcsarnokába. Ezt a 16 ezres átlagnézőszámot, amely egyben európai rekord, mi egy magyar labdarúgó bajnoki meccsre is örömmel elfogadnánk… Svájc az a hely, ahol (megfelelő utánpótlásképző-programmal, az edzők iskolázásával és persze rengeteg pénzzel) a jégkorong ma már a foci népszerűségével vetekszik, az idei siker után pedig már lehet, hogy előz is. Ugye nehéz elképzelni, hogy a svájciak pár évtizeddel ezelőtt Ausztráliával, Bulgáriával, vagy éppen Koreával küzdöttek a C-csoportban?

Lejegyezte: AG