Idegenlégiósok – a sport zsoldosai

  • 2012.04.29. 14:59
  • FehervárAV19
A Sport TV adásában havonta egyszer jelentkező műsor „Idegenlégiósok – a sport zsoldosai” címmel enged betekintést a hazánkba érkezett külföldi sportolók életéről és - beilleszkedéseikről. A stáb legutóbb csapatunknál forgatott.
A két műsorvezető, Paor Lilla és Dombóvári Gábor az ukrán származású ökölvívó, Dmitrij Szabanyin, s az Eger japán pólósa, Atsushi Naganuma után a Sapa Fehérvár AV 19 kanadai jégkorongozója, Harlan Pratt mindennapjaival ismertette meg a nézőket.
Egy kanadai hokis magyarországi pályafutása, beilleszkedése már csak azért is érdekes, mert Kanada a jégkorong hazájának számít.
Nem véletlen, hogy a sikert sikerre halmozó fehérváriak kőkemény bekkje, Harlan Pratt mellett az edző, Kevin Primeau is kanadai.
De vajon miért választja Magyarországot – egy juharleveles jégkorongozó?
- Lehetőségem nyílt arra, hogy profi kanadai hokisként a Volán csapatában szerepelhetek, s ez jó döntésnek bizonyult – kezdte a határozott bekk, Harlan Pratt. – Jól érzem magam, s bár Európában a foci a kedvenc taktikai sportág, de a hoki sokkal dinamikusabb, s csodálkozom, hogy itt nincs több rajongója. Viszont akik a lelátón szurkolnak, nagyon lelkesek. Szerintem az egész ligában a legjobbak.
- Milyen a csapatszellem, mennyire fogadják be a külföldieket?
- Eleinte azt sem tudtam, miként jövök majd ki a többiekkel. Ám kellemesen csalódtam, hiszen éppen az összetartás a csapat legnagyobb ereje, ezért lehettünk idén ennyire sikeresek. Azzal is tisztában vagyok, hogy légiósként többet várnak el tőlem, de fontos, hogy ne egyéni sikerek legyenek, hanem csapatként domináljunk.
- Hogyan kell elképzelni egy napját?
- Általában délelőtt tízkor kezdődnek az edzések, majd a végén kondizni szoktunk levezetésképp. Délután pedig jön a következő tréning – otthon a gyerekekkel. Hetente egy szabadnapunk azért van, ilyenkor bejárjuk a környéket, s nyugodtan mondhatom: eddigi állomáshelyeim közül itt értek a legkellemesebb élmények. És hogy van összehasonlítási alapom, jelzi: én kanadai vagyok, a feleségem amerikai, a fiam Németországban, míg a lányom Svédországban született… Nagyon szeretünk Magyarországon élni, bár eleinte nem tudtuk, mit várhatunk az országtól, végül bebizonyosodott, hogy gyönyörű helyre kerültünk, az emberek barátságosak, segítőkészek. A magyar ételek közül pedig a gulyás és az Erős Pista a kedvencem, utóbbiból már az anyósomnak is küldtem haza…
Érdekes lehet, miként látja magyarországi életüket Pratt felesége, Julie Ann?
- Szeretünk itt élni, az emberek kedvesek, aranyosak, az óvoda pedig elképesztő, a gyerekek angolul tanulhatnak. Imádom a magyar ízeket is, a reggeli pogácsák biztosan hiányozni fognak, ha a férjem eligazol egyszer. És hogy sokat utazunk a világban? Ilyen egy élsportoló élete, mi is hozzászoktunk a változásokhoz. Nyitottnak kell lenni, ennyi az egész. Nem véletlen, hogy kilenc országban éltünk eddig…
- Mi is örülünk, ha látjuk: a légiósoknak tetszik a város, a csapat, a konyha, mert a biztos háttér megteremtése fontos ahhoz, hogy kihozzák magukból a maximumot – teszi hozzá Tokaji Viktor csapatkapitány. – Az meg pláne örömteli pillanat az öltözőben, amikor próbálják leutánozni a magyar nyelvet, de nehéz, nem megy nekik…
A vezetőedző, Kevin Primeau – aki nem mellékesen a magyar válogatott szövetségi kapitánya is egyben – hozzáteszi:
- Edzőként az ember mindig új kihívásokat keres, s jó kis feladat más nyelvet beszélő játékosokból sikeres csapatot formálni. De mindig mondom nekik, hogy légiósként az elismerésért keményen meg kell dolgozni, harcolni – csak így érvényesülhetnek…
- Rettenetesen sok játékos van a piacon a világ minden pontján, s Európa huszonöt, harminc országa is befogadó képes a tengerentúliakra – enged betekintést a kulisszák mögé Ocskay Gábor, a Sapa Fehérvár AV 19 szakosztály-igazgatója. – A mi közegünk teljesen nyitott, de a legfontosabb, hogy a játékosok, a légiósok milyen teljesítményre képesek. Ha kiemelkedően játszanak, akkor gyorsan közönség kedvenccé válnak, s nem csak a lelátón, a szurkolók körében, hanem az öltözőben is fontos szerephez jutnak. Ha a csapat magyar magja látja, hogy a külföldi segít, akkor problémamentes a történet. A feladat persze nem egyszerű, mert ahhoz, hogy ennyi játékos valódi team-ként dolgozzon, annak összegyúrása az edző munkája. A csapatszellemet viszont a magyar mag építi, s a külföldiek ebbe a szerepbe illeszkednek – teszi hozzá a fehérvári „hokipápa”.
- És anyagilag megéri nekik idejönni?
- Ebben a történetben nem az anyagaik döntenek főként, de azt is tudni kell, hogy rengeteg játékos szereti a kihívásokat, s ahhoz, hogy a tudása legjavát megmutassa, idejön egy évre - vagy akár többre is.
- Sokan mondják fellengzősen, hogy a magyar hokiba nyilván gyengébb képességű korongosok érkeznek…
- Erre csak azt tudom mondani, hogy például a kapusunk, Adam Munro az NHL-ben szerepelt. Egyébként nekünk is fontos, hogy legyenek neves hoki nemzetből játékosaink, mert ez egy cirkuszi sportág, akkor tudunk életben maradni, ha a közönséget kiszolgáljuk, s olyan produktumot teszünk az asztalra, ami piacképes.
 
AG