Tíz éve hunyt el Rajz Attila

Rajz Attila 1976. március 16-án született Csíkszeredában, és már fiatalon megmutatta, hogy a sport iránti elhivatottság számára nem csupán hobbi, hanem életforma. A Csíkszeredai ISK kölyök- és ifjúsági csapataiban kezdte, ahol olyan mesterektől tanulta a sportág alapjait, mint Mezey Imre, Györgypál Tamás és Janovits Endre. Az 1980-as évek végén testvérével, Tamással Magyarországra költözött, és csatlakoztak az Alba Volánhoz, amelynek színeiben Attila a klub egyik kulcsjátékosa lett.

Rajz Attila nem csupán nyolc magyar bajnoki cím megszerzésével írta be magát a hazai jégkorong és az Alba Volán történelemkönyvébe, hanem azzal is, hogy meghatározó tagja volt annak a legendás fehérvári csapatnak, amely első magyar klubként nyert felvételt az osztrák bajnokságba. Attila azáltal vált a csapat alappillérévé, hogy megtestesítette a klub alapértékeit: a fáradhatatlan küzdelmet, az alázatot és a folyamatos fejlődés iránti vágyat. Cseréről cserére, mérkőzésről mérkőzésre tanúsított példaértékű hozzáállása és lelkesedése hozzájárult ahhoz, hogy a csapat ezreket nyert meg a jégkorongnak, miáltal a Raktár utcai csarnok valódi Ördögkatlanná vált, ahol a szurkolók szenvedélye évről évre erősödött.

Attila mindvégig megalkuvás nélkül, teljes szívvel küzdött, és sosem hátrált meg: dacolt a sérülésekkel és a fájdalommal. Talán az egyik legemlékezetesebb mérkőzés a szurkolók számára az 1999-es bajnoki döntő matinéja, ahol érzelemmel teli párharcban szenvedett súlyos sérülést. Ez a finálé örökre megmaradt bennünk, akárcsak a 2005/06-os szezonban szerzett gólja a Zürich Lions sztárokkal teli csapata ellen a Kontinentális Kupa döntőjében – egy találat, a jégkorong nagyszínpadán.

Rajz Attilára nemcsak a rivaldafényben, hanem a szürke hétköznapokban is mindig lehetett rá számítani: ha éppen a farmcsapatnak nem volt meg a létszáma egy erdélyi túrához, habozás nélkül velük tartott, hogy segítse őket. Az ő példája mutatta meg, mit jelent egy igazi csapatjátékos, aki mindig készen áll arra, hogy ott legyen, ahol szükség van rá. Utolsó fehérvári évében is a tapasztalatával és példamutatásával a farmcsapat fiataljait segítette a profi válásban.

Rajz Attila (#17 - a kép hátterében) példakép volt a farmcsapat fiataljai számára

Attila mindig hű maradt gyökereihez: talán kevesen tudják és az internetes adatbázisok sem őrzik, hogy 2000 tavaszán, a magyar szezon végén visszatért Csíkszeredába, hogy újra a szülővárosának szerezzen dicsőséget. Salamon Jenő, Csibi József, Sándor Szilárd és Dobos Tamás társaságában újabb bajnoki címet nyert a Csíkszeredai Sportklubbal – ez a győzelem egy különleges tiszteletadás volt részéről a csíkszeredai jégkorongközösségnek.

Pályafutása alatt nemcsak klub-, hanem válogatott szinten is bizonyított, két ifjúsági, egy U20-as és három felnőtt világbajnokságon képviselve a magyar nemzeti színeket.

Játékospályafutása lezárultával Attila Kiskőrös jégkorongsportjáért dolgozott bár rövid idő adatott meg neki, hogy részt vegyen a kiskőrösi sportéletben, mégis máig tátongó űrt hagyott maga után. Emléke előtti tisztelgésként a helyi jégcsarnokot róla nevezték el, így Rajz Attila neve és szellemisége tovább él Kiskőrös jégkorongozóinak mindennapjaiban.

Rajz Attila átörökítette fiára, Áronra is a jégkorong iránti szenvedélyét. Apja példáját követve edzőként neveli a sportolók új generációját, miközben közgazdász diplomáját is megszerezte a Corvinus Egyetemen. Immáron ifjú családapaként is helytáll, továbbvive édesapja örökségét mind a sportban, mind az élet más területein.

Nyugodj békében, Attila – emléked örökké él közöttünk.

(27 Kép) Rajz Attilára emlékezünk