Élet a jégkorongon túl – Kovács Alex

A floorball a jégkoronghoz hasonló sportág, Amerikából és Svédországból indult és érdekesség, hogy az európai kitalálók között Czitrom András személyében magyar is volt. Az eredeti cél az volt, hogy tornateremben is lehessen a jégkoronghoz közeli sportot játszani. Európa- és Világbajnokságokat is szerveznek 1996 óta, Magyarországon pedig 1989-ben mutatkozott be a floorball. Nem egészen tíz évvel később már diákolimpiai sportág lett, évente közel ötszáz csapat szerepel a bajnokságban. Kovács Alex, csapatunk fiatal támadója már elég korán megismerkedett a floorballal, és mivel kiskora óta jégkorongozik, hamar meg is szerette. „Általános iskola 5. osztályában kezdtem el járni a sulin belüli floorball edzésekre. Az osztalyfőnököm volt a testnevelőtanár és egyben az edző, megkérdezte lenne-e kedvem hozzá, hiszen jégkorongos vagyok, ezért az alapok megvannak.

Természetesen egy percig sem gondolkodtam rajta, hogy igent mondjak-e.

Az elején még egy iskolába jártunk pár csapattársammal, akik idősebbek voltak és az élet úgy hozta, hogy a srácokkal most is egy brigádban játszunk a Fehérvári Titánokban, hiszen például Szeles Martin és Madácsi Benedek is ugyanannak a floorball együttesnek a tagjai voltak, csak én később csatlakoztam hozzájuk.”Ahogy minden sportnak, a floorballnak is vannak sajátosságai, de azért egy hokisnak talán egy kicsit könnyebb teremben ütővel kergetni egy labdát, ennek ellenére nem annyira egyszerű, mint ahogy sokan gondolják, sőt szigorú szabályrendszere is van. „Nagyon szeretem ezt a sportot is, mert hasonlít a jégkoronghoz, viszont nagy különbség az, hogy itt kevesebb a testjáték és sokkal szigorúbbak a szabályok. Ezen kívül ugyanolyan kiszámíthatatlan, mint a hoki és nagyon lehet élvezni, ha valaki ezt a hobbit választja.” Mivel több száz együttes szerepel évről évre a magyar iskolai bajnokságban, így Alex is sok versenyen van túl, amiken a játék élvezete mellett jó eredményeket ért el aktuális csapataival már általános iskolában is.

„Sok diákolimpiát megjártunk az iskolai csapatunkkal országos szinten és sikerült párszor elhozni az aranyérmet."

"Nagy győzelem volt például a Komáromi Floorball Akadémia ellen aratott sikerünk, annak a mérkőzésnek köszönhetően felkerültünk az iskolába a kiváló sportolók táblájára, ez pedig nagy dolog, amire büszkék lehetünk. Úgy gondolom, mindannyian sokat köszönhetünk az iskolánknak és felkészítő tanárunknak, Kulman Miklósnak.” A képeken is látszik, hogy támadónk minden csapatában ugyanabban a mezszámban játszik, természtesen elárulta, hogy miért. "Mint mindenkinek nekem is van egy példaképem, aki nem más, mint Alexander Ovechkin. Hogy miért? Ő volt a legelső felnőtt játékos, akit "megismertem" kiskoromban, mikor elkezdtem jégkorongozni. Nagyon tetszik a játékstílusa, a nagy ütközései, a gyors tempója és az óriási góljai. Ezt jelképezi számomra a 8-as szám, így ennél maradtam mindkét sportágban."
Aztán jött a középiskola, a jégkorongos sikerek és bajnoki címek mellett pedig floorballban is sorban születtek a jó eredmények. „Kilencedikben átkerültem a dunaújvárosi szakgimnáziumba, ahol tagja lettem a floorballcsapatnak. Az itt eddig eltöltött három év alatt három diákolimpián vettünk részt, először a bronzérmet sikerült elhoznunk, a következő évben az ezüstérmet szereztük meg, idén pedig úgy indultunk neki a bajnokságnak, hogy mivel jövőre páran már nem lesznek velünk, nagyon szeretnénk megnyerni a sorozatot. Sikerült véghezvinni a tervünket, a döntő mérkőzés büntetőkkel ért véget, és mi örülhettünk a bajnoki címnek. A felkészítő tanárunk, Horváth István és az egész iskola végig támogatott és biztatott bennünket, így azt hiszem, ez egy közös siker volt.” Ez a sport a fiatal támadó számára nem csak sport, hanem hobbi, egy olyan dolog, ami kiszakítja a mindennapokból és amivel fel tud töltődni, nem utolsósorban pedig jó érzéssel és önbizalommal töltik el a sikerek.

„Nagyon jól érzem magam, miközben játszom, ki tudok kapcsolódni, élvezem a játékot."

"Szeretem a csapattársaimat és örülök, hogy barátok között tölthetem a szabadidőmet. Az pedig plusz öröm, hogy diákolimpiákon, országos versenyeken szerepelhetünk és azokon jó eredményeket érhetünk el. Így az iskolán belül is elismerést szerezhetünk, nem mellesleg pedig a szüleink is büszkék lehetnek ránk és mi is magunkra.”