Egy ünnepi este története - Fehérváron köszöntötték a krakkói hősöket

– Ez a város nagyon régóta rengeteget tesz azért, hogy a magyar hoki folyamatosan fejlődjön. Ocskay Gáborék nélkül, az akadémia nélkül, az EBEL-szereplés nélkül egészen biztosan nem lenne most A-csoportos a magyar jégkorong-válogatott.  Ezért gondoltuk úgy, hogy Fehérváron is megköszönjük a válogatottnak ezt a sikert és lehetőséget adunk a fehérvári szurkolóknak is, hogy együtt ünnepeljenek a krakkói hősökkel.

Ezután Ocskay Gábort következett a színpadon, aki a meghatottságtól időnként elcsukló hangon elmondta, hogy hosszú és korántsem zökkenőmentes volt az 1977 óta megtett út.

– Nagyon sok ember munkája kellett hozzá, hogy ismét feljutást ünnepelhessünk. Úgy gondolom, a 2007-es esztendő volt a kulcs. Az EBEL-szereplésünk hatalmas lökést adott a magyar jégkorongnak is. Remélem, a következő években még tovább nő ez a már most is szép számú szurkolótábor, és bízom abban is, hogy a fehérvári drukkerek hamarosan egy új, méltó csarnokban szurkolhatnak a meccseken.

Horog László ceremóniamester ezután egyenként szólította színpadra a krakkói hősöket. Sofron István és Kóger Dániel először a szurkolók támogatását emelte ki.

– Köszönjük nektek, ez a ti sikeretek is, büszkék vagyunk rátok. A szó legszorosabb értelmében nagybetűs csapatot alkottunk, ennek köszönhető, hogy feljutottunk – mondta ünnepelni hazatérő támadónk, miközben a „puha vagy, Sofi” rigmustól zengett az Országalma környéke.

– Eszméletlenül nagy szurkolás volt Krakkóban, belehajszoltatok minket a győzelembe. Ilyen hangulatban csak a maximumot nyújthattuk, és mindent ki is adtunk magunkból – kiáltotta világgá boldogságát Kóger Dani, majd Sofival megénekeltették a téren összegyűlt drukkereket. Több ezer torokból szólt a hokimeccsek elmaradhatatlan slágere, a Vakáció a Dolly Rolltól és persze nem maradhatott ki az Érik a szőlő című népdal sem.

A csapat egyik nagy öregje Kovács Csaba és a kőkemény bekk, Orbán Attila is szót kért.

– Mindenkinek köszönjük, aki segített bennünket. Fantasztikus közösséget alkottunk az egész világbajnokság alatt, ezért is juthattunk fel. Külön köszönet jár a szurkolóinknak. A szapporói is csodálatos élmény volt, de ott magányosabbak voltunk, Krakkóban viszont már velünk lehettek a fantasztikus szurkolóink is. Remélem, jövőre Oroszországban még több sikerélményünk lesz, oda is várunk benneteket – mondta Süti.

– Szerintem többen vagyunk, mint Pesten. Jó, hogy Fehérváron is ünnepelhetünk, hiszen ez a mi városunk – csalt ki újabb üdvrivalgást a tömegből Orbi.

A színpadi jelentek után következett a kötetlen beszélgetés és persze a dedikálás. Frank Banhamék boldogan állták a szurkolók szűnni nem akaró rohamait.

– Hihetetlen utazás volt az elmúlt egy hét, míg élek nem felejtem el! Ezek a srácok, ezek a szurkolók fantasztikusak. Köszönöm, hogy a részese lehettem, hogy befogadtatok, és én is vihettem kicsit a magyar hoki fáklyáját – mondta Frenki, miközben fáradhatatlanul osztogatta az aláírásokat.

Bőven az éjszakában jártunk már, amikor a szurkolók felejthetetlen élményekkel gazdagodva elindultak hazafelé és nagy sokára véget ért a fieszta.

Sokáig éljen mindenki, aki ott volt!