Császár Hunor: "Megéri a sok munka"

Császár Hunor Csíkszeredában született és ott kezdett el jégkorongozni három évesen. A 2015/2016-os szezonban érkezett Székesfehérvárra, két évet töltött az ifjúsági- és egy évet a juniorcsapatban. Ezalatt az idő alatt hat bajnoki címet szerzett, hiszen csapatával mindhárom idényben megnyerték a magyar és az osztrák bajnokságot is. A 19 éves támadóval beszélgettünk a szezonról, a világbajnokságról és családjáról.

Idén már a Fehérvári Titánok az első számú csapatod, fiatal korod ellenére felnőtt bajnokságban játszol, szerepet kaptál azonban több meccsen is az Akadémia juniorjai között. Melyik csapatban mi a feladat és hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni?
Az idei szezonban megkaptam a lehetőséget, hogy felnőtt bajnokságban játszhassak és így tovább fejlődhessek. Annak ellenére, hogy a szezonom sérüléssel indult, segíteni tudom a Titánokat pontokkal. Az emberelőnyös játékban is szerepet kaptam és ha büntető lövésekre kerülne a sor egy meccsen, szintén esélyt kapok a bizonyításra. A junioroknál is volt már idén lehetőségem bebizonyítani, hogy magasabb szintű a tudásom. Húzóemberként tudok teljesíteni az U20-asok között és képes vagyok példát mutatni a fiatalabb játékosoknak. Mivel folyamatos edzésben és készültségben vagyok, nem jelent problémát az, hogy melyik csapatban kell helyt állnom. A két bajnokság közötti különbség az, hogy az Erste Ligában már gyorsabb és koncentráltabb játékra van szükség, mint az U20-ban.
A Titánoknál a cél, hogy minél magasabb pozícióban tudjuk befejezni a szezont, a juniorcsapattal pedig meg szeretnénk védeni a bajnoki címünket.
A junior világbajnokságon bronzérmet szereztél a válogatott színeiben és te lettél a legjobb magyar játékos. Milyen érzés ez, hogyan hat a szezonbeli munkádra?
Ez volt az első világbajnokságom és szerettem volna úgy hazajönni, hogy azt mondhatom, megérte a sok munka, a sok edzés. Az egyik álmom vált valóra ezzel a szerepléssel és sikerült úgy teljesítenem, hogy a legjobb magyar játékos címét is kiérdemeltem. Ez nagyon jó érzés, viszont sajnálom, hogy nem lett meg az aranyérem.
A VB után ugyanazzal a mentalitással és munkával próbálom segíteni a csapatot. Nagy önbizalmat adott ez az egész és azóta sokkal motiváltabb vagyok, hiszen meg akarom mutatni, hogy kiérdemeltem ezt a díjat.

A testvéreid is sportolnak, a húgod válogatott biatlonos, az öcséd pedig szintén jégkorongozik. Milyen sportoló család tagjának lenni? Tudod-e motiválni a testvéreidet?
Mivel a családom életében főszerepet játszik a sport, ezért a szüleim életében nem volt kérdés, hogy mi is sportolni fogunk. A húgom, Réka többféle sportban is kipróbálta magát, de végül a biatlon mellett döntött, sok munkával és biztatással pedig bekerült a válogatottba. Olyan eredményeket ért el, amivel kiérdemelte, hogy részt vegyen az Ifjúsági Olimpián. Az öcsém, Magor, hozzám hasonlóan három éves kora óta jégkorongozik, viszont ellentétben velem, ő kapus poszton játszik. Legidősebbként úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom azért, hogy jó példát mutassak nekik és ezzel motiválni tudjam őket, mindemellett pedig büszke vagyok rájuk.
Távol élsz ugyan a családodtól, de jó példa vagytok a támogató családi háttérre, hiszen szeretetteljes környezetet biztosítanak a szüleid. Hogyan hat ez a karrieredre, a személyiségedre és mennyire számított ez abban, hogy idáig eljuss?
Azzal a lépéssel, hogy a szüleim elengedtek Székesfehérvárra, hatalmas áldozatot hoztak, az a döntés pedig mindannyiunk életét teljesen megváltoztatta. A nagy távolság ellenére ugyanolyan szoros kapcsolatot ápolok velük, mint azelőtt, még akkor is, ha sokkal kevesebbet láthatom őket. Mivel számukra a karrierem és a sikereim fontosak, nem volt kérdés ennek az áldozatnak a meghozatala. Annak ellenére, hogy teljes támogatásukat élvezem, már egész fiatalon megtapasztaltam a függetlenséget, amely nagyban hozzájárult a személyiségem formálódásához, mivel szélesedett a látóköröm és megtanultam felelősségteljesen kezelni a dolgokat, a felmerülő élethelyzeteket. Azáltal, hogy Székesfehérváron jégkorongozok, sokkal több lehetőség tárult fel előttem, amelyekkel egyéni sikereket is elértem, ehhez pedig nagyban hozzájárult a családom támogatása is.

Mik a személyes céljaid ebben a szezonban és a továbbiakban?
Az idei szezonban szeretnek minél több pontot összegyűjteni, ezzel segítve csapatomat az előrébb jutásban. Ami a távolabbi jövőt illeti, természetesen szeretnék lehetőséget kapni egy erősebb ligában.