"A legfontosabb, hogy a csapat visszaszerezte az önbizalmát"
- 2012.12.12. 10:17
- FehervárAV19
Gyengén indult a szezon a Sapa Fehérvár számára. Azóta történt egy edzőváltás és a csapat rátalált a helyes útra. Az évad eddigi történéseiről kapitányunkkal, Tokaji Viktorral beszélgettünk.
Nagyon rosszul kezdődött ez az év, jött az edzőváltás és azóta megindult a szekér. Mi történt a szezon kezdetekor és mi változott azóta?
Hogy mi történt a csapattal a szezon elején és mitől fordult ekkorát a dolog, arra nagyon nehéz pontos választ adni. Nem arról volt szó, hogy nem edzettünk, vagy nem akartunk nyerni. A Salzburg ellen beleszaladtunk a késbe, de a többi mérkőzés csak nüanszokon múlt, sajnos ezekből szinte mindig rosszul jöttünk ki. Hiába volt meg bennünk a munka és az alázat, ez a mérkőzéseken és az eredményben nem mutatkozott meg. A végén már olyan gödörben voltunk, hogy magunk sem hittük el, hogy tudunk hokizni és ez görcsössé tette a társaságot. Nem jöttek az eredmények és ez egyre lejjebb és lejjebb taszított bennünket. Aztán kinevezték az új edzőt, ami mindig új impulzusokkal jár. Mindenki tiszta lappal indult, mindenkiben még erősebbé vált a bizonyítási vágy és a szerencse is mellénk szegődött. Visszatért a hitünk, rájöttünk hogy meg tudunk verni olyan ellenfeleket, mint a Salzburg, vagy éppen a nagyon erős Villach. Ez volt a legfontosabb! A csapat visszaszerezte az önbizalmát és ez magával hozta a sikereket is.
Miben más Jan Neliba, mint Kevin Primeau volt?
Jan Neliba az európai hoki képviselője, így merőben más, mint Kevin volt. Természetesen a cseh hokiiskolát képviseli, keménységben, test-test elleni játékban és sebességben is mást játszunk, mint korábban. Továbbá az egyénieskedést sem nézi jó szemmel. Nem azt mondom, hogy az egyik iskola jobb, vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen más. És ez a más jellegű munka biztos, hogy jót tesz a csapatnak. Az elején a nyelvi korlátokat nehéz volt áthidalni, de Sille Tomi - aki a fő tolmácsunk - nagy segítség ebben és ha kell Sikorcin és Durco is besegít. Egy szó, mint száz, ez egy új helyzet volt mindannyiunk számára, de úgy néz ki ez az együttműködés jó irányba viszi a csapatot.
Az a külső szemlélő számára is jól látszik, hogy szinte eltűnt a sorok közötti hierarchia, az új bekk-párok is jobban működnek. Mit változtatott még az új edző, Jan Neliba?
Maga a sorok összetétele már a Palkovics-Sille kettős beugrásakor kialakult. Ezeken az új edző - a Mihály-Metcalfe cserét leszámítva - nem változtatott. Valóban minden rutinos bekk egy fiatalt kapott maga mellé, ez is jól működik. Az is igaz, hogy az új edző szemlélete szerint nincsen első, második, harmadik és negyedik sor. Minden egységnek megvan a maga erőssége, és az edző úgy variálja őket, ahogy az adott ellenfél ellen a legjobbnak érzi. Az összes sorunk tevékenyen kiveszi részét a mérkőzésekből és ez nagyon jól működik.
Minden évben elmondjuk, hogy az EBEL kiegyenlített bajnokság, ahol nincsenek nagy különbségek a csapatok között. Az idei pontvadászat azonban a korábbiakhoz képest is kiegyensúlyozottabbnak tűnik.
Nagyon nehéz az idei szezon, hiszen a harmadiktól a nyolcadig helyig szinte azonos pontszámmal állnak a csapatok. És akkor ott van még a Klagenfurt és a Salzburg, akik biztosan szeretnének már az alapszakasz során a rájátszásba jutni. Amíg tart az átigazolási szezon, addig a pénzesebb csapatoktól biztos látunk még egy-két olyan igazolást, amire mindenki felkapja a fejét. Szóval irgalmatlanul nehéz lesz már most bekerülni az első hatba. Ha esetleg ez nem sikerülne, akkor a hetedik-nyolcadik helyért már egy rájátszás szintű, kemény versenyfutás lesz. De nem szeretnék jósolgatni, hiszen még mi sem látjuk az alapszakasz végét. Az EBEL-ben továbbra is bárki legyőzhet bárkit, hiszen mi is botlottunk itthon az utolsó Innsbruck ellen, majd legyőztük a Villachot, amely az egyik legerősebb csapat a ligában.
Lassan az alapszakasz háromnegyedénél tartunk, nézegetitek-e már a táblázatot és a hátralévő meccseket, hogy hány pont és milyen eredmények kellenének az első hatba kerüléshez?
Lépésről-lépésre, meccsről-meccsre haladunk, ha majd leintik a futamot és véget ér az alapszakasz, akkor tekinthetünk vissza, hogy mit is értünk el. Most nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy melyik meccset kéne megnyernünk, vagy melyek a négypontos derbik, egyelőre nagyon örülünk annak, hogy jól megy a játék és magára talált a csapat. Biztos, hogy lesznek még hullámvölgyeink, egy ilyen hosszú szezon folyamán ez elkerülhetetlen. Nagyon rosszul kezdtünk, de a csapat erejét és kitartását mutatja, hogy hol tartunk most!
Hogy mi történt a csapattal a szezon elején és mitől fordult ekkorát a dolog, arra nagyon nehéz pontos választ adni. Nem arról volt szó, hogy nem edzettünk, vagy nem akartunk nyerni. A Salzburg ellen beleszaladtunk a késbe, de a többi mérkőzés csak nüanszokon múlt, sajnos ezekből szinte mindig rosszul jöttünk ki. Hiába volt meg bennünk a munka és az alázat, ez a mérkőzéseken és az eredményben nem mutatkozott meg. A végén már olyan gödörben voltunk, hogy magunk sem hittük el, hogy tudunk hokizni és ez görcsössé tette a társaságot. Nem jöttek az eredmények és ez egyre lejjebb és lejjebb taszított bennünket. Aztán kinevezték az új edzőt, ami mindig új impulzusokkal jár. Mindenki tiszta lappal indult, mindenkiben még erősebbé vált a bizonyítási vágy és a szerencse is mellénk szegődött. Visszatért a hitünk, rájöttünk hogy meg tudunk verni olyan ellenfeleket, mint a Salzburg, vagy éppen a nagyon erős Villach. Ez volt a legfontosabb! A csapat visszaszerezte az önbizalmát és ez magával hozta a sikereket is.
Miben más Jan Neliba, mint Kevin Primeau volt?
Jan Neliba az európai hoki képviselője, így merőben más, mint Kevin volt. Természetesen a cseh hokiiskolát képviseli, keménységben, test-test elleni játékban és sebességben is mást játszunk, mint korábban. Továbbá az egyénieskedést sem nézi jó szemmel. Nem azt mondom, hogy az egyik iskola jobb, vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen más. És ez a más jellegű munka biztos, hogy jót tesz a csapatnak. Az elején a nyelvi korlátokat nehéz volt áthidalni, de Sille Tomi - aki a fő tolmácsunk - nagy segítség ebben és ha kell Sikorcin és Durco is besegít. Egy szó, mint száz, ez egy új helyzet volt mindannyiunk számára, de úgy néz ki ez az együttműködés jó irányba viszi a csapatot.
Az a külső szemlélő számára is jól látszik, hogy szinte eltűnt a sorok közötti hierarchia, az új bekk-párok is jobban működnek. Mit változtatott még az új edző, Jan Neliba?
Maga a sorok összetétele már a Palkovics-Sille kettős beugrásakor kialakult. Ezeken az új edző - a Mihály-Metcalfe cserét leszámítva - nem változtatott. Valóban minden rutinos bekk egy fiatalt kapott maga mellé, ez is jól működik. Az is igaz, hogy az új edző szemlélete szerint nincsen első, második, harmadik és negyedik sor. Minden egységnek megvan a maga erőssége, és az edző úgy variálja őket, ahogy az adott ellenfél ellen a legjobbnak érzi. Az összes sorunk tevékenyen kiveszi részét a mérkőzésekből és ez nagyon jól működik.
Minden évben elmondjuk, hogy az EBEL kiegyenlített bajnokság, ahol nincsenek nagy különbségek a csapatok között. Az idei pontvadászat azonban a korábbiakhoz képest is kiegyensúlyozottabbnak tűnik.
Nagyon nehéz az idei szezon, hiszen a harmadiktól a nyolcadig helyig szinte azonos pontszámmal állnak a csapatok. És akkor ott van még a Klagenfurt és a Salzburg, akik biztosan szeretnének már az alapszakasz során a rájátszásba jutni. Amíg tart az átigazolási szezon, addig a pénzesebb csapatoktól biztos látunk még egy-két olyan igazolást, amire mindenki felkapja a fejét. Szóval irgalmatlanul nehéz lesz már most bekerülni az első hatba. Ha esetleg ez nem sikerülne, akkor a hetedik-nyolcadik helyért már egy rájátszás szintű, kemény versenyfutás lesz. De nem szeretnék jósolgatni, hiszen még mi sem látjuk az alapszakasz végét. Az EBEL-ben továbbra is bárki legyőzhet bárkit, hiszen mi is botlottunk itthon az utolsó Innsbruck ellen, majd legyőztük a Villachot, amely az egyik legerősebb csapat a ligában.
Lassan az alapszakasz háromnegyedénél tartunk, nézegetitek-e már a táblázatot és a hátralévő meccseket, hogy hány pont és milyen eredmények kellenének az első hatba kerüléshez?
Lépésről-lépésre, meccsről-meccsre haladunk, ha majd leintik a futamot és véget ér az alapszakasz, akkor tekinthetünk vissza, hogy mit is értünk el. Most nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy melyik meccset kéne megnyernünk, vagy melyek a négypontos derbik, egyelőre nagyon örülünk annak, hogy jól megy a játék és magára talált a csapat. Biztos, hogy lesznek még hullámvölgyeink, egy ilyen hosszú szezon folyamán ez elkerülhetetlen. Nagyon rosszul kezdtünk, de a csapat erejét és kitartását mutatja, hogy hol tartunk most!
CST