"Rinocéroszbőr és lovagkereszt"
- 2012.11.28. 14:34
- FehervárAV19
Szakosztály-igazgatónkkal S. Tóth János készített interjút a Magyar Jégkorong Szövetség honlapjának "Hokilegendák akkor és most" című rovatába!
Van, aki a honi hokipápaként, más pedig a magyar jégkorong szürke eminenciásaként emlegeti – mindig annak megfelelő hangsúllyal, mennyire szimpatizál a fehérvári sportvezetővel. Nem is lehet kihagyni a kérdést: vajon miként érintik azon vélemények, nem egyszer vádak, hogy mifelénk a sportágban ő mozgatja a szálakat, s a kulcsfontosságú döntések a Volán érdekeihez igazítva születnek meg.
"Hogy mit lehet kezdeni a pletykákkal, a rosszindulatú híresztelésekkel? Lényegében semmit" - kezdi Ocskay Gábor. "Ha minden méltatlan támadásra válaszolnék, az rengeteg időt és energiát emésztene fel, és sokak szemében legfeljebb magyarázkodásnak hatna. Inkább azzal védem magam, hogy Gábor fiam halála óta afféle rinocéroszbőrt-páncéllal vettem körül magam, amelyről leperegnek a gonoszkodó megjegyzések. Egyébként meg van a dolognak egy pozitív olvasata is, hiszen a támadások azt jelzik, van súlya a szavamnak, a véleményemnek... De hogy én mozgatnám a szálakat, ez butaság. Nagyon sokan és nagyon sokat tesznek azért, hogy a magyar hoki fennmaradjon, sőt fejlődjön, ez nem egyszemélyes show, sosem volt az. Persze tudom, hogy az engem bírálók többségének a Volán EBEL-részvétele csípi a szemét, de ma is azt mondom, jól döntöttünk, amikor csatlakoztunk az osztrák ligához. Enélkül az egész magyar jégkorongsport lenne szakmailag szegényebb.”
A Volán emberfeletti erőfeszítéssel eljutott egy szintre, ám nem csak az a kérdés, van-e innen tovább, még azt sem tudni, ezen a nívón meg tud-e ragadni.
„Nincs mit szépíteni, évről évre afféle túlélő-show részesei vagyunk. Bár a megtiszteltetés engem ért, hogy átvehettem a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, ebben a kitüntetésben nagyon sok ember munkája benne van, aki tett ezért a csapatért. A szponzorok támogatása, a város segítsége, a polgármester úr személyes kiállása és persze a szurkolók szeretete mind egy-egy tégla az építményben. S hogy mi motivál még mindig? Hogy kiszolgáljuk azt a csodálatos publikumot, amely a hazai meccseinken rendre megtölti a csarnokunkat, s hogy e nem könnyű időkben örömöt szerezzünk mindazoknak, akik szeretik a hokit és szeretik a Sapa Fehérvárt. Egyébként a fiam is erről beszélt élete egyik utolsó nyilatkozatában. S ha a közönség megtapsolja a játékosokat, ha az utcán egy vadidegen gratulál vagy csak rám mosolyog, akkor már nem dolgoztam hiába."
CST