"Képesek vagyunk felállni"
- 2013.11.19. 10:08
- FehervárAV19
Ocskay Gábor szakosztály-igazgató az alapszakasz felénél ismét értékelte a csapat eddigi teljesítményét.
A bajnokság második negyede is jól indult, 7 meccsen 9 pontot szereztünk, ám utána zsinórban négy vereség következett. Minek köszönhető ez a rossz széria?
Az edzőkkel még nem beszéltem a vasárnapi mérkőzés óta, de véleményem szerint a válogatott szünet nagyon nem tett jót nekünk. Tudni kell, hogy a felkészülési tornán részt vett játékosok különösen intenzív terhelést kaptak - keddtől-csütörtökig napi három edzéssel, majd ezt követően zsinórban három mérkőzéssel, plusz a meccsnapokon délelőtt is volt tréning. Emiatt válogatottjaink meglehetősen tompán érkeztek vissza. Az itthon maradók edzésminősége sem volt a korábbi szintű, edzettek ugyan, de kis létszámban, volt, hogy kapus sem volt, mert a felnőttek mellett, több, mint tíz junior válogatott játékosunk is hiányzott.
Tény, hogy sérülések is nehezítik a dolgunkat, de e mögé sem szeretnék bújni. Egy ilyen hosszú szezont nem lehet sérülések nélkül végigcsinálni. Szerencsére az első 18 mérkőzésen ezek elkerültek bennünket, most viszont egyszerre több alapemberünk is kiesett, őket még nem tudjuk egyik napról a másikra problémamentesen pótolni.
Az utolsó négy mérkőzésen 22 gólt kaptunk, ez a bajnokság korábbi szakaszában nem volt jellemző a csapatra.
A védekezésünk az utolsó négy mérkőzésen valóban szétesett, de ezért nem egyes játékosok, nem a csapatrészek, hanem az egész társaság a felelős. Ebben benne van, hogy a kapusainktól nem jöttek azok a bravúrok, amik korábban, nemhiába cserélgetik őket folyamatosan az edzők. A kieső kulcsemberek miatt a védelem teljesítménye hullámzó, elkerülhető gólokat kapunk, elől pedig ha a légiósaink nem lőnek gólokat, akkor bajban vagyunk. Ráadásul az utolsó mérkőzéseken ők sajnos a kapott találatok számában is előtérbe kerültek, nagyon rossz plusz-mínusz mutatókat szedtek össze. A kilábaláshoz szükség van az úgynevezett "leaderek" jobb teljesítményére is.
Azt látni kell, hogy nekünk akkor van esélyünk győzni, ha sikerül 2-3 gólon tartani az ellenfeleinket. Ehhez pedig nagyon komoly csapatmunka kell. Pszichésen is nehéz helyzetben vagyunk, lélekromboló gólokat kapunk, a legtöbbet a saját hibánkból. A Klagenfurt ellen - nagyon jó első tíz perc után - egyéni hibákból kaptunk gyors három gólt. Ljubljanában rögtön az első cserében gólt kaptunk, majd kettő-kettő után a harmadik harmad elején ismét. Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk felállni, de ehhez mindenkitől jobb teljesítmény kell, legyen az kapus, hátvéd, vagy csatár!
Az alapszakasz felénél vannak-e pozitív, illetve negatív meglepetések?
22 meccs elteltével néhány játékos teljesítményével kapcsolatban azért van hiányérzetem és ezek nem elsősorban a fiatalok. Főleg a rutinosabb magyar válogatott játékosainkról van szó, az ő gólképtelenségük is rányomja a bélyegét az eredményességünkre. Tőlük jobb teljesítményt várok az alapszakasz második felében, ami biztos nem lesz könnyű, hiszen a sok sérültünk mellett decemberben 10-12 junior válogatott játékosunk is a világbajnokságon lesz, így az is előfordulhat, hogy ténylegesen csak három sorunk marad. Igaz, zömében most is háromsorozunk - aminek én személy szerint nem örülök -, de remélem ebben is lesznek változások és a jövőben több embert használunk majd. Kosárnyelven szólva a padunk nem elég hosszú, de nem tervezünk új igazolásokat, továbbra is elkötelezettek vagyunk a szezon elején megfogalmazott céljaink iránt!
A 22 mérkőzésen megszerzett 20 pont mennyire felel meg az elvárásoknak?
Pontszámban 50%-nál többet nem vártam, ahogy többször is elmondtam, a realitás alapján a mi helyünk a hátsó négyesben van. Ami ennél több, az bravúr. Az első tizenegy mérkőzés után sokakon eluralkodott a hurráhangulat, többen arról álmodoztak, hogyha megverjük az Innsbruckot, akkor megragadhatunk az ötödik helyen, vagy még feljebb is kerülhetünk. Ez persze teljesen helyénvaló szurkolói hozzáállás, de realistaként én akkor is azt mondtam, hogy hosszú a szezon, leszünk mi még lent is a hullámvasúton. Ez a helyzet állt most elő. Ahogy akkor nem mi voltunk az EBEL egyik legjobb csapata, most sem mi vagyunk a legrosszabb. És nem szabad elfelejteni, hogy még mindig csak a hosszútávú programunk elején tartunk, amit nem győzök hangsúlyozni május óta. A harmadik év végére kell, hogy kiderüljön, hány akadémista tud húzóemberként beépülni a csapatba.
A tavalyi szezonban is jött egy hullámvölgy, amiből a szezon végéig aztán nem is sikerült kikerülni. Fennáll-e ennek a veszélye idén?
A tavalyihoz viszonyítva ez egy teljesen más társaság. A csapat sokat dolgozik, nagyon akar, nincsenek fegyelmezetlenségek, nincs kilengés, nincs sportszerűtlen életmód. Úgy gondolom, az edzőtriónk tudja kezelni a helyzetet és ez a pár nap elég lesz arra, hogy pszichésen és fizikailag is jobb állapotba kerüljünk. Most zsinórban három hazai mérkőzés következik, kétszer a sereghajtó Ljubljana ellen, adott a lehetőség, hogy kikászálódjunk a hullámvölgyből és remélem, hogy meg is tesszük!
CST