Gyenes Dávid: „Hiszem, hogy egy fecske is csinálhat nyarat”

Gyenes Dávid 2017-ben érkezett Székesfehérvárra, azóta pedig a Fehérvári Titánok stabil tagjává vált. A 26 éves hálóőr az Erste Liga középszakaszában 97%-os védési hatékonysággal rendelkezik, ettől a szezontól kezdve pedig a legkisebb kapusokat edzi az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián. Vele beszélgettünk a kapuslétről, a csapatról és az edzősködésről.

A kapusok helyzete mindig különleges egy csapaton belül, mesélj erről egy kicsit!
Azt gondolom, hogy a kapusposzt abban tér el leginkább a többitől a jégkorongban, hogy ha minden az elképzelések szerint alakul, akkor egy kapus végig játszik egy mérkőzést és nem cserél. A védelem legutolsó vonalát képezi, a kapuból irányítja azt, ebből adódóan folyamatosan koncentrálnia kell a játékidő minden pillanatában, mivel, ha ő hibázik, akkor az nagy eséllyel meglátszik az eredményjelzőn is. Nagy rajta a felelősség, viszont a meccs végén mindenki hozzá korcsolyázik örülni, ez pedig fantasztikus, semmivel össze nem hasonlítható érzés.

Nagyon jó szezonod van, a középszakaszban 97% fölött van a statisztikád, egy gólt kaptál meccsenként, hogyan értékeled a szezon eddigi részében elért teljesítményedet?
Ahogy haladunk előre a szezonban, a munkánk gyümölcseként egyre többet van lehetőségünk örülni a meccsek végén, ami jó visszajelzés arról, hogy jó úton járunk. Azt gondolom, hogy én is folyamatosan fejlődök, egyre jobb vagyok, egyre magabiztosabbnak érzem magam és a csapattársaim, edzőim részéről is érzem a bizalmat, ami megnyugtató érzéssel tölt el. Hiszek abban, hogy egy fecske is csinálhat nyarat, volt már példa nem egyszer arra, hogy egy játékos kiemelkedő teljesítménye meghozta csapatának a győzelmet, de azt gondolom, hogy ez a statisztika nem csak az én érdemem. Nem szeretném egyedül learatni a babérjait, hiszen az egész csapat védőmunkáját tükrözik ezek a számok. Én is csak a védelem egyik részét képezem, gondoljunk csak bele, hogy mennyi esélye lenne egy kapusnak öt játékossal szemben.
Te lettél a hét játékosa az Erste Ligában, ad ez valamilyen pluszt a munkádhoz?
Igen, nagyon jó érzéssel tölt el, hogy engem választottak a középszakasz első hetében a legjobbnak. Ez egy pozitív visszajelzés arról, hogyan dolgozunk együtt a többiekkel a védekező zónában.

Az elmúlt időszakban sokszor nagyon sokat adtál a csapat győzelméhez, hiszen tartottad őket hátul. Mi ennek a jelentősége és hogyan tudod motiválni a csapattársaidat? Mik a céljaid a szezonban?
Kapusként nehéz válaszolni rá, hogy mi ennek a jelentősége a szerzett pontokon kívül, de a csapattársaim visszajelzése alapján tudom, hogy ők is nyugodtabban, felszabadultabban tudnak játszani, ha úgy érzik, stabil alapokon áll a védelem. Meccsek közben rengeteget beszélek, segítem a csapattársaimat olyan helyzetekben, amikor éppen háttal vannak a pályának, vagy úgy látom, hogy tudok nekik opciót adni egy gyors döntés meghozatalában. Annyira belém égett ez a szokás, hogy akkor is végigbeszélek egy meccset, hogyha éppen nem játszom, a padról próbálom hozzátenni a maximumot, hiszem azt, hogy egy-egy jó szó átbillentheti az embert egy pozitív irányba és akár ennek köszönhetően is további mérkőzéseket nyerhetünk meg. A célom egyéni szinten továbbra is az, hogy hétről hétre fejlődjek és minél stabilabb alapot tudjak nyújtani csapatomnak a kapuból. Van egy közös célunk, amiért mindent megfogunk tenni és én is szeretném hozzátenni ehhez a legtöbbet, ami csak telik tőlem.
Egy kicsit beszéljünk az edzősködésről is, hiszen ebben az évben már az Akadémián dolgozol a legkisebb hálóőrökkel. Milyen együtt dolgozni velük és mik a terveid ezen a területen?
Nagyon szeretek kapusokkal foglalkozni, rengeteget tanultam Cam MacDonaldtól edzőként is és játékosként is, mióta Fehérváron vagyok. Nagyon hálás vagyok a klubnak és neki is, hogy ilyen lehetőséget kaphattam. Természetesen játszani szeretnék, ameddig csak tudok, hiszen még csak 26 éves vagyok, azt gondolom, hogy felfelé ível a karrierem. Aktív pályafutásom után is szeretném folytatni az edzői pályát és ennek szilárd alapjait itt megkapom úgy, hogy közben játszhatok is. Ennél jobb kombinációt ki sem tudnék találni magamnak, ezúton is még egyszer köszönöm!

Hogyan látod most a csapatodat és mik a célok?
Nagyon jó a csapategység, persze itt is vannak ritkán kisebb konfliktusok, de hamar rendezni tudjuk egymás között, meg tudjuk beszélni ezeket a helyzeteket, ez is erősít bennünketket. Egyértelmű célunk volt szezon elején a rájátszásba bejutni, továbbra is ez a legfontosabb, hiszen még van öt mérkőzésünk a középszakaszból. Egyelőre még mind a három rájátszást érő helyért folyik a küzdelem, azonban szeretnénk az elsők lenni, akik bejutnak. Ha ez megtörtént, akkor bizakodva várhatjuk a rájátszást és szeretnénk új célokat kitűzni, amiért küzdhetünk együtt, csapatként.