Félévértékelő Ocskay Gáborral - I. rész
- 2014.12.08. 18:38
- FehervárAV19
A beszélgetés első részében a nyár történései (edzőváltás, légióscserék) és a csapat eddigi szereplésének elemzése mellett arról is szó esik, hogy miben kell még javulnunk, hogy sikeres szezont zárjunk.
A 2013-2014-es szezonban a bravúros középszakaszbeli szereplésének köszönhetően a rájátszásba jutott a csapat. Sarauer és Banham kivételével mégis az összes légiós húzóembert lecseréltük a nyáron. Mi volt ennek az oka?
Hogy a tavaly meghirdetett hároméves fiatalítási programunk első évében máris bekerültünk a rájátszásba számomra nagy meglepetés volt. Azonban azt is látni kell, hogy ez nagyrészt Hetényi Zolinak köszönhető, aki a középszakaszra a bajnokság legjobb kapusává nőtte ki magát. Ezután, úgy döntöttünk, hogy a programunk második évében tovább fiatalítjuk a keretet. Újabb akadémisták kerültek fel az első csapathoz, sikerült hazacsábítanunk Kóger Dánielt és Bartalis Istvánt, velük lett teljes az a magyar mag, akikre építhettünk. A légiósok közül Banhamnek érvényes szerződése volt, Sarauert pedig mindenképpen meg akartuk tartani – ez sikerült is. A többiek esetében az volt az álláspontunk, hogy elkél a frissítés, ezért új külföldiekkel vágtunk neki a szezonnak.
Nyáron a vezetőedző, Marty Raymond is távozott. Mi vezetett végül a szakításhoz?
Elég nehéz röviden kibontani a vezetőedző-váltás körülményeit. Egy biztos, annak idején úgy váltunk el Marty Raymondtól, hogy visszajön és folytatja a megkezdett munkát. A nyár folyamán aztán a telefonbeszélgetéseinkből és a levelezéseinkből már érezhető volt, hogy máshogy döntött, végül elváltak útjaink. Nem tagadom, voltak dolgok, amikben nem értettünk egyet. Például ő szerette volna, ha Naglichet megtartjuk, míg mi másban gondolkodtunk. Plusz ott volt még, hogy amiben megegyeztünk, az eredményekben megvalósult, ugyanakkor a fiatalok kevés játéklehetőséget kaptak, rendszeresen háromsoroztunk – igaz ebben ők is ludasak voltak, mert gyakran azzal a kevéssel sem éltek.
Marty Raymond ment, Rob Pallin és Sille Tamás érkezett, a csapat pedig féltávnál a felsőházi rájátszást érő helyen áll a tabellán.
A csapat eddigi szereplése kellemes meglepetés, mutatja, hogy jó irányba indultunk el. Az edzőváltás is zökkenőmentesen zajlott, ez egyértelműen a Pallin-Sille kettős érdeme, akik tökéletesen kiegészítik egymást és nagyon jó elképzelésekkel vágtak bele a munkába. Az alapkoncepciónk az volt, hogy az egész szezonban öt sor áll majd a rendelkezésünkre, igazi versenyhelyzetet teremtve minden poszton. Az első két hónapban ez a tervünk rögtön dugába dőlt a sok sérültünk miatt. Úgy hittük, Hetényi Zoli megtartásával nekünk lesz az egyik legjobb hálóőrünk a ligában és évekre előre megoldottuk a kapuskérdést, de Zoli sajnálatos betegsége miatt ez meghiúsult, rá ebben a szezonban már nem is számíthatunk. Emellett hosszú időre kiesett a védelemből Szirányi és Varga, elől pedig Bartalis és Kóger, ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy két válogatottunk – Sikorcin és Benk – is komoly műtét és hosszú kihagyás után tért vissza. Ezeket a nehézségeket figyelembe véve különösen elégedettek lehetünk az idei szerepléssel. Volt ugyan egy kisebb hullámvölgyünk az ötödik és a nyolcadik forduló között, amikor zsinórban négy vereséget szenvedtünk, de a csapat erre a helyzetre is jól reagált.
Mitől ilyen jó az idei társaság?
A siker kulcsa, hogy a negyedik sorunk is 10-12 perceket játszik, és emiatt akik a góllövés terhét viselik jóval frissebbek és eredményesebbek. LoVecchio és Banham is fantasztikus szezont fut, Marinóból egy-két gól még hiányzik, de ezeket eddig Kovács Csabi pótolta. A sok hiányzót is elbírta a csapat és ez nagyon nagy dolog. Szerencsére a fiatalok jól mennek, a Vincze, Kocsis, Erdély sor minden dicsértet megérdemel, utóbbit már nyugodtan hívhatjuk kulcsembernek. Szirányi és Varga is felépült, egyre jobb formában játszanak. Reiter révén újabb akadémista épült be a védelembe, egyenletes, jó teljesítményét az edzők is mindig kiemelik. Boivin igazolása is telitalálatnak bizonyult, nagyon kellett már egy ilyen offenzív hátvéd a csapatba. A sérültek visszatérésével már van versenyhelyzet és ez a legjobbat hozza ki a srácokból. Kosaras nyelven szólva van padunk. Erre hatványozottan szükségünk is lesz az előttünk álló hetekben, hiszen több játékosunk is utazik Dunaújvárosba a junior világbajnokságra. Az edzőink eddig is jól rotáltak, a „beugrók” mindig hozzá tudtak tenni a csapat játékához. A következő két hétben több lehetőséget kaphat Sárpátki, Németh, esetleg felkerülhetnek további játékosok az U20-ból, például Reisz Áron.
Mi az, amin a bajnokság hátralevő részében javítanunk kell, hogy megőrizzük a pozíciónkat és a felsőházi rájátszásban kezdhessük a középszakaszt?
Eddig mi kaptuk a legtöbb gólt a ligában, ebben feltétlenül javulnunk kell. Az edzők munkáját dicséri, hogy az idei csapatunk látványos támadóhokit játszik – soha nem voltunk még ilyen eredményesek féltávnál –, ebben benne van a több kapott gól lehetősége. Voltak egyéni hibák a védőinknél is, kapu előtt eladott korongok, de akkor sem megengedett, hogy 25 forduló után mindkét kapusunk az EBEL-ranglista utolsó helyein tanyázzon. Az ellenfelek már mozgolódnak, többen is igazoltak új hálóőrt. Egyelőre nem tervezünk változtatást, de ez nem jelenti azt, hogy így is fogjuk befejezni a szezont.
CST