Búcsúzni csak így szabad
- 2014.03.14. 21:49
- FehervárAV19
A végsőkig harcolt a Sapa Fehérvár AV19, de végül a negyedik meccset is megnyerte a Bolzano, így a dél-tiroliak 4-0-ás összesítéssel jutottak a legjobb négy közé.
Sapa Fehérvár AV19 – HC Bolzano 3-4 (0-0, 1-2, 2-2)
Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok, 3200 néző. Vezette: Dremelj, Smetana, Hribar, Johnston.
Sapa Fehérvár AV19: Bálizs – Sertich, Jackman, Yellow Horn, Sarauer, Naglich – Varga A., Szirányi, Németh, Benk, Kovács Cs. – Pozsgai, Kiss D., Mihály, McGregor, Banham – Hetényi P., Magosi, Nemes, Tóth G.
Vezetőedző: Marty Raymond
HC Bolzano: Hübl – Egger, Nicoletti, Santorelli, Sharp, Strömberg – Piche, Tomassoni, Pance, Whitfield, Laliberte – Oberdörfer, Charlebois, Insam, Bernard, Gander – Miglioranzi, Esposito A., Zisser, Schofield, Esposito J.
Vezetőedző: Tom Pokel
Gólszerzők: Sarauer, Németh, Benk, illetve Santorelli, Gander, Nicoletti, Egger
Sem a szurkolók a nézőtéren, sem a játékosok a jégen nem akartak még búcsúzni az idei EBEL-szezontól. Ennek megfelelő elánnal vetették magukat a küzdelembe az „Ördögök”. A második percben Sarauer veszélyeztette Hübl kapuját, majd Varga Arnold bombáját kellett fognia a pirosak hálóőrének. Az első tíz perc a miénk volt, bár nem mondhatni, hogy a bolzanói játékosok hátát törte volna a háló, de kontroll alatt tartottuk a meccset. Sajnos emberelőnyben ismét nem ment a góllövés, kettőt is elhibáztunk ebben a játékrészben. Mindenki sokat korcsolyázva, az ütközéseket bátran felvállalva tette a dolgát, nem véletlen, hogy Marty Raymond mind a négy sorát sokat játszatta, szükség volt a friss lábakra. Bár a vezető gólt nem sikerült megszerezni, de bizakodva várhattuk a folytatást.
A középső harmad elején aztán Naglich kiállítása alatt minden megváltozott. Strömberg lőtte rá a korongot a bántóan üresen maradt Santorellire, ezzel vezettek a látogatók (0-1), majd egy perccel később, immár egyenlő létszámnál, Insam ziccere csattant a kapuvason. Még fel sem ocsúdhattunk, mikor Gander megduplázta a vendégelőnyt (0-2). Lendületbe jöttek a pirosak, de a szerencsének és jó pár Bálizs-bravúrnak köszönhetően nem dőlt el a mérkőzés. Aztán a 27. percben, a legfontosabb lélektani pillanatban Sarauer bekotorta a korongot Hübl kapujába (a játékvezetők visszanézték az esetet, majd szabályosnak ítélték a találatot), amivel egy csapásra visszajött a remény (1-2). Egyenlíteni azonban nem sikerült, sőt, Sharpék többször is közel jártak az újabb gólhoz, de az eredmény már nem változott.
A záró játékrész elején próbáltunk támadólag fellépni, de a dél-tiroliak szemmel láthatóan nem akartak újabb meccset, villámgyorsan cikáztak a jégen a pirosak. Több meleg helyzet is adódott Bálizs kapuja előtt, de a legnagyobb ziccereket is elhibázták Whitfieldék, hogy aztán a 46. percben Nicoletti távoli lövésével újra kettő legyen oda (1-3). Ami ezután történt, azt nehéz szavakba önteni, minden játékosunk összekaparta az utolsó erőtartalékokat, már nem a test, inkább a szív mélyéről. Ennek köszönhetően Németh Attila előbb szépített (2-3), majd hat perccel a lefújás előtt Hetényi Péter korcsolyázott be a támadóharmadba, lőtt, Benk pedig a legjobban ért bele a korongba (3-3). Robbant a csarnok! A hőskölteményből végül nem lett vígeposz, Egger három perccel a lefújás előtt megszerezte a vendégek győztes gólját (3-4). Ennek ellenére a közönség percekig ünnepelte és többször is visszatapsolta a rájátszást kivívó, erőn felül teljesítő játékosokat. Emlékezetes szezon volt, fiúk!
CST