A legszebb ezüstérem - világelitbe jutott a magyar válogatott!

Krakkó, 15000 néző.

Magyarország: Rajna – Metcalfe, Szirányi, Kóger, Sarauer, Sofron – Kiss D., Vas M., Sebők, Erdély, Vas J. – Orbán, Pozsgai, Kovács Cs., Nagy K., Banham – Gőz, Vincze, Benk, Hári, Magosi. Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz

Lengyelország: Odrobny – Bryk, Rompkowski, Zapala, Malasinski, Kolusz – Pociecha, Dutka, Chmielewski, Kowalowka, Pasiut – Wajda, Kotlorz, Laszkiewicz, Dziubinski, Galant – Kruczek, Wanacki, Baginski, Urbanowicz, Kalinowsky. Szövetségi kapitány: Jacek Plachta.

Gólszerzők: Hári, Szirányi, illetve Bryk

A mintegy 4000 magyar drukkernek hála – és a lengyel túlerő ellenére – szinte hazai jégen érezhették magukat a srácok. A kezdeti tapogatózás után Vas Marci hatalmas és szabályos ütközése volt az első említésre méltó momentum, szegény lengyelnek még a sisakja is lerepült és kótyagos tekintettel vette az irányt a cserepad felé. Az első harmad első fele egyértelmű magyar fölényt hozott, bár igazán nagy ziccerig nem jutottunk, de a letámadásunk eredményesen működött, gyorsan visszaszereztük az elvesztett korongokat. Az iramra sem lehetett panasz, már-már A-csoportos sebességgel közlekedtek a jégen a játékosok. Egy Sebők-Hári összjáték után szinte gólt kiáltottak a szurkolók, de sajnos a kapu mellett zúgott el a bivalyerős bomba. A másik oldalon Galant kiugrása hordozott veszélyt magában, de Rajna kifejelte a lövést, majd Sarauer következett a sorban, aki a kapu mögül próbálta betuszkolni a játékszert, de Odrobny védett. A 14. minutumban ismét ő került lövőhelyzetbe, de ezúttal sem tudott túljárni a pirosak hálóőrének eszén. Az utolsó öt perc kezdetén nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis Rajna ütőjének tolla egy védés során beleakadt a hálóba, így percekig bot nélkül állt a ketrec előtt a magyar kapus. Szerencsére baj nélkül átvészeltük ezt az időszakot, majd Banham keveredett a hazai kapu elé, de nem volt már helye és ideje rendesen felemelni a korongot. A játékrészt magyar tűzijáték zárta, gól azonban nem született, 0-0-s állásnál mehettek pihenőre a csapatok.

Sebők lövésével kezdődött a középső harmad, de Odrobny lepkéssel fogta, majd Kalinowsky lőtt egy eladott korong után, ezt Rajna védte. A 24. percben megvolt a meccs első kiállítása, Zapala ütött oda Magosinak, ám hiába voltunk öt a négyben, lengyel ziccerrel indult a kétperces emberfór. Szerencsére megúsztuk, majd jöttek sorra a magyar helyzetek: előbb Sofron, majd Banham lőtt messziről, végül Kovács Csaba keveredett a kapu elé, de nem sikerült megszereznünk a vezető gólt. Egyenlő létszámnál aztán egy ütközés után Sofron maradt a jégen, de szélsőnket kemény fából faragták, rövid ápolás után folytatta a játékot. Izzott a levegő a pályán, egyre hevesebbé vált a küzdelem – újabb szerencsétlen találkozás után ezúttal Erdély Csanád maradt lent, végül nem ezért, hanem kapustámadásért kerültünk újfent emberelőnybe. A második fórunkban is csak helyzetekig jutottunk, gólig sajnos nem. Ahogy kiegészültek a pirosak, próbáltak áthelyezni a játékot a mi harmadunkba, de ismét magyar helyezetek következtek; Erdélyre hiába feküdt rá Zapala, kis híján fekve is a gólvonal mögé tuszkolta a pakkot. A 35. minutumban Kiss Dániel is kiment két percre, de kivédekeztük az emberhátrányt. Végül negyven perc után sem sikerült betalálnia egyik csapatnak sem, hiába vezettünk a kapuralövésekben 23-14-re, a döntés a záró harmadra maradt.

Az utolsó játékrészre még keményebb harcmodorra váltottak a hazaiak, hiszen nekik csak a rendes játékidőben kivívott győzelem jelentette a boldogságot. A 42. percben aztán megszületett a hőn áhított magyar gól! Egy ellenakció végén Banham tüzelt, Odrobnyról kipattant a pakk, Hári pedig a hálóba vágta a játékszert (1-0). Ráadásul Erdélyt sokadszorra is letarolták a pirosak, így a vezető találtunk után rögtön emberelőnybe kerültünk, sajnos nem sikerült lezárni a meccset. Ahogy kiegészült a házigazda, azonnal támadásba lendült – csilingelő kapuvas jelezte az elszántságukat. Még tovább fokozta az iramot a lengyel együttes, a harmad feléig több Rajna-bravúrnak is tapsolhattak a magyar drukkerek. Az 51. percben Sebők mehetett a büntetőpadra, Sofron így is kilépett, de nem tudott túljárni Odrobny eszén. Sofi ziccere után Rajna szenzációs védéseket bemutatva őrizte az előnyt, majd egyenlő létszámnál Sarauer is meglépett, de a lengyel kapus ezt is fogta. Többször is eldönthettük volna a feljutás kérdését, de „csak” 1-0-s előnnyel fordultunk az utolsó négy percre. A lengyel kapu ekkor már üresen tátongott, levitték Odrobnyt a hazaiak, hiszen nekik két gól kellett az üdvösséghez. Három perccel a vége előtt sikerült is egyenlíteniük, Bryk bombázott elemi erővel Rajna kapujába (1-1). Az utolsó pillanatok óriási izgalmakat hoztak, volt egy kis probléma az órával is, emiatt percekig állt a játék. Végül 17 másodpercre állították vissza az órát a játékvezetők, de csak azért, hogy tökéletes legyen a magyar hokiünnep – a pakk Szirányi elé került, aki saját harmadából emelt az üresen hagyott lengyel kapuba (2-1). Ezzel a góllal nemcsak feljutással, de győzelemmel is zártuk a krakkói világbajnokságot – egy tökéletes hét, tökéletes befejezéseként.

Szép volt, fiúk! Jövőre találkozunk a világelitben!