"A fiatalok felmérték azt, hogy óriási lehetőség ez számukra"

A kitűzött célt elérték, ott van a csapat a rájátszásban. Mennyire elégedett a teljesítménnyel?
Elértük a kitűzött célt, mivel nagyon sok fiatal kapott játéklehetőséget, mindemellett a rájátszásba is sikerült bejutnunk, úgyhogy azt gondolom, hogy elégedett lehetek a csapat eddigi teljesítményével.

Van hiányérzete?
Nincsen hiányérzetem, én így terveztem a szezont. Egy kemény nyári felkészüléssel indítottunk, ahol olyan játékstílust akartunk kialakítani, amivel bármelyik csapatot meg tudjuk verni. Mindez tökéletesen beigazolódott a szezon közben. A srácok nagyon sokat dolgoztak, kivétel nélkül minden csapat ellen sikerült győznünk, fontos tétmérkőzésekről tudtunk három pontot elhozni. Azt is nagyon érdekesnek találom, hogy a negyven lejátszott mérkőzésből 17 döntetlennel zárult rendes játékidőben. A tiszta, három pontos győzelmek száma nem is olyan jelentős, de ha hozzávesszük azt, hogy 17 meccsen nem tudtak megverni minket hatvan perc alatt, az elégedettségre adhat okot. Persze az ember mindig szeretne egy kicsit többet elérni, de összességében úgy gondolom, hogy egy jó alapszakaszon vagyunk túl.

Van olyan egyéni teljesítmény, amit kiemelne?
Egyéni teljesítményt nem emelnék ki senkinél, összességében inkább arról beszélnék, hogy ezek a fiatalok felmérték azt, hogy óriási lehetőség számukra, hogy ennyi idősen megkapják a esélyt arra, hogy felnőtt mezőnyben tudnak játszani. Hiába zárt a Belgrád és a Galac kevés ponttal a tabella végén, ők is jó játékerőt képviseltek és nehéz volt ellenük játszani.

Mi lehet az oka a rengeteg hosszabbításnak?
A sok döntetlen okára még nem jöttünk rá. Talán az lehet az egyik tényező, hogy soha nem adtuk fel, és az utolsó pillanatban is tudtunk egyenlíteni, és abból előnyt kovácsolni, de volt olyan is, hogy a rutintalanságunknak köszönhetően megnyert mérkőzést engedtünk ki a kezeink közül, és az ellenfél ki tudott egyenlíteni. Szerencsére több hosszabbítást tudtunk megnyerni, mint amennyit elveszítettünk, és így pozitívabb a mérleg. Ebből a sok apró tényezőből összerakva mondhatom azt, hogy nagyon jó szezonon vagyunk túl.

Sokkal jobban sikerültek a papíron erősebbnek vélt ellenfelekkel szembeni találkozók, mint a közvetlen riválisokkal szembeni rangadók. Ez miért lehetett így?
Azok ellen a csapatok ellen, akik eleve jobbak voltak, ott a srácok kevesebbet engedtek meg maguknak, fegyelmezettebbek voltak, és keményebben dolgoztak. Mikor mi voltunk az esélyesebbek, kicsit könnyedebben fogták fel a dolgokat. Persze játékstílus szempontjából könnyebb az ellenfél játékát elrontani, és abból építkezni, minthogy te birtoklod többet a korongot és neked kell helyzeteket kialakítanod, valamint az ellenfél teszi azt, amit mi a jobb csapatok ellen szoktunk. Ez is kicsit törvényszerű volt: erős csapatok ellen fegyelmezetten és keményen dolgoztunk, míg a gyengébb csapatok ellen több hiba csúszott be, és szoros meccseket veszítettünk el, ami nekem kicsit szívfájdalmam volt. Ezeken a mérkőzéseken lehetett volna a kötelező pontokból kicsivel többet begyűjteni.

Jön a MAC elleni playoff-párharc. Fiatal a csapat, sokaknak ez az első négy győzelemig tartó igazi felnőtt rájátszás párharca. Mi ilyenkor a legnagyobb kihívás az edzőnek?
A rájátszásban a MAC-cal találkozunk, ami óriási feladat lesz, hiszen talán ez volt az a csapat, aki a legsimábban legyűrt minket az alapszakaszban. Mindjárt az első egymás elleni mérkőzésünkön 6:0-ra kaptunk ki tőlük, aztán a második találkozó szorosabban alakult. A harmadik mérkőzésen sikerült őket elcsípnünk, és győzelmet arattunk. Az utolsó egymás elleni alapszakasz-mérkőzésünk is szoros eredményt hozott. Talán az a legnagyobb feladat, hogy ezek a srácok elhiggyék, hogy igenis bátran kell hokizniuk, nem kell félni az ellenféltől. Kőkeményen, de sportszerűen azt kell játszani, amire ők képesek, azaz sok korcsolyázással, sok ütközéssel elrontani az ő játékukat, és élni az ezek által adott lehetőségekkel.

Motiválni biztosan nem kell a társaságot, de esetleg túlpöröghetnek, elviheti őket a hév. Ezt mennyire nehéz megakadályozni?
Igyekeztem nagyon úgy alakítani ezeket az utolsó napokat, heteket, hogy egyáltalán ne izgulják túl. Pont azt mondtam a srácoknak az utolsó edzés végén is, hogy nekünk semmi más dolgunk nincs, csak arra készülni, hogy holnap este az első cserét megnyerjük, aztán ha ez sikerül, akkor nyerjük meg az első harmadot, és ha ezen is túlvagyunk, készüljünk a második harmad első cseréjére, és így lépésről lépésre menjünk tovább és nézzük meg, hogy a hatvanadik percben, hogy állunk. Ha még továbbra is dolgoznunk kell, akkor koncentráljunk a következő cserére, ha nem kell, akkor mindegy, hogy mi történt az előző hatvan percben. Ha a lelkiismeretünk tiszta, akkor akármi állhat az eredményjelzőn, onnantól készülnünk kell a második mérkőzés első cseréjére. Úgy gondolom, hogy nem izguljuk túl, ettől függetlenül megadjuk a megfelelő fontosságot a találkozónak.

Just távozása mennyire befolyásolja majd a csapat játékát?
Just távozása nagyon érdekes, hiszen ő egy meghatározó játékos volt. Nagyon fegyelmezett és alázatos edzésmunkája volt. Nagyon kemény munkával és pozitív öltözői hozzászólásokkal segítette a fiatalokat, viszont a mérkőzéseken talán kicsit tőle is többet vártam volna. A srácokon azt érzem, hogy nem volt különösebb problémájuk Justtal, jól kijöttek vele, de nem érzik akkora problémának a kiesését. Elvesztettünk egy játékost, de megyünk tovább, és nem tulajdonítunk neki nagyobb jelentőséget. Bizonyára ha előre lehetett volna tudni, hogy mi fog történni a rájátszásban, akkor megpróbáltuk volna megtartani őt, de ott még többféle variáció is létezett arról, hogy kivel játszunk a playoffban, de nem érzem azt, hogyha ő itt lenne, akkor nagyobb esélyünk lenne a következő mérkőzéseken.

Hogyan látja az esélyeket?
Úgy gondolom, hogy a playoffban 50-50 százalék esélye van mindkét csapatnak, bármelyik fél továbbjuthat ebből a párharcból.