Kiss Dávid: "A szívük viszi előre őket"

A Fehérvári Titánok jelenleg vezetik az Erste Liga alsóházi tabelláját, a középszakaszban pedig veretlenek. A bajnokságban egy kis szünet következik, Kiss Dávid vezetőedző pedig értékelte a szezon eddig eltelt időszakát. 

Hogyan értékeli a szezon eddig eltelt időszakát?
Nem mondhatom azt, hogy nem vagyok elégedett, hiszen a saját célunkat sikerült elérni. Szezon elején ezt gondoltam reálisnak és úgy érzem, hogy a srácok sokat kihoztak magukból. Novemberben volt egy hullámvölgy és becsülendő, hogy a csapat ilyen szépen ki tudott ebből jönni. Úgy gondolom, óriási teljesítmény, hogy azóta összesen három alkalommal szenvedtünk rendes játékidős vereséget, ezen kívül pedig az azóta lejátszott 23 mérkőzésből 20 alkalommal pontot szereztünk és 16-szor győztesen hagytuk el a jeget. Ha nem jött volna a nyolcmeccses periódus, a vereségszéria, akkor merészebbet is álmodhattunk volna, de nem akarok telhetetlen lenni, reálisan nézve teljesen jó a hatodik hely. A szezon elején a csapattal a 6-8. hely körüli pozíciót lőttük be célként, de egyértelmű, hogy mindig jobbak akarunk lenni. Úgy gondolom, azon a hullámvölgyön is át kellett esni, a tanulási folyamatunk egy nagyon fontos mérföldköve volt ez az időszak, a sok vesztes mérkőzés, ahol csapattársaknak kellett maradniuk és meg kellett találniuk az utat, hogy hogyan jöjjenek ki egy ilyen mély gödörből. Sokan közülük hozzá voltak szokva, hogy az utóbbi években az ifjúsági vagy a junior korosztályban mindenkit megvertek, ha volt vereségünk, akkor kéthavonta egy, ami a dekoncentráltságnak volt köszönhető. Ez itt most teljesen más szituáció volt, de megtalálták a kivezető utat és nagyon sokat tanultak belőle.

Beszéljünk egy kicsit a speciális egységek játékáról és a védekezésről, hiszen ezek sokszor szóba kerültek az alapszakasz folyamán!
Ami nagyon pozitív az alapszakaszban, hogy gólerősek tudtunk lenni, nagyon jól használtuk ki a helyzeteinket azonos létszám mellett. Bár elég sok gólt kaptunk, így is nyertünk mérkőzéseket. Őszintén bevallom, a szezon elején nem számoltam azzal, hogy ennyi gólt tudunk majd szerezni. Amiben fejlődnünk kellett, az a speciális egységeink és a védekező harmadbeli játékunk. Kellett egy teljes alapszakasz arra, hogy ezt működőképessé tegyük, de úgy gondolom, ez teljesen elfogadható. Ott volt időnk kísérletezni, különböző embereket kipróbálni az emberelőnyökben, különféle felállásban küldeni emberelőnyös és -hátrányos sorokat a jégre. Voltak olyan mérkőzések, amik elmentek azon, hogy a speciális egységeink még nem működtek jól, de sokkal fontosabb az, hogy mostanra ezek a dolgok összeálltak. Taktikailag a játékosok elsajátítottak mindent, amit kellett és lehetett. A középszakaszban is úgy játszunk és a playoffba is úgy fogunk érkezni, hogy nem az fogja eldönteni egy-egy mérkőzés eredményét, hogy a taktikának melyik részét alkalmazzuk. Az lesz a lényeges, hogy mentálisan elég erősek leszünk-e és a küzdőszellemünk tud-e olyan magasan működni, hogy az egy az egy elleni párharcokat az idősebb, rutinosabb játékosok ellen meg tudjuk nyerni. Ha ezeket a szituációkat megnyerjük, akkor az egész sor jól működik. Ha a sorok jól működnek, akkor pedig győzünk a mérkőzésen. Egyszerűnek tűnik, de nagyon aprólékos munka. Nem számítok már sokgólos meccsekre, ennek ellenére becsúszhat egy-egy ilyen, de az már nem az óriási különbségek miatt, hanem azért, hogy éppen melyik csapatnak van jobb napja, jobb periódusa és ki tudja jobban kezelni mentálisan a helyzetet. Az emberelőnyös játékunk egész jó helyen mozgott az alapszakaszban, mindig a 4. és 6. hely között voltunk, a védekezésünk fejlődését pedig alátámasztják az utóbbi mérkőzéseink. Látható, hogy minden csapat vért izzadva küzd, hogy bekerüljön az alsóház legjobb háromja közé.
Nem mehetünk el szó nélkül a kapusok teljesítménye mellett sem, hogyan értékeli az ő munkájukat?
A szezon elején igyekeztem először kettő, aztán három kapusra elosztani a mérkőzéseket. Kornakker Dánielnek is kellett jégidő, így erősebb mérkőzésekre, ha volt lehetőségünk, vele mentünk. A szezon elején Gyenes Dávidot és Szeles Martint felváltva használtuk, cserélgettük őket, közel azonos mérkőzésszámot kaptak. Az ellenfeleinknek minden meccsen vannak óriási helyzetei és itt ki kell emelnem a kapusteljesítményünket. Ezt bizonyítja, hogy mindkét kapusunk volt a hét játékosa, Szeles Martin a junior világbajnokság előtt nagyon jó meccseket produkált, most pedig épp Gyenes Dávid lett a hét legjobb játékosa, hiszen ő nagyon jó formában van. Érzi, hogy az egyre javuló védekező játékban a játékosok egyre többet és többet segítenek neki, ettől nő a kölcsönös bizalom játékos, csapat és kapus között és a kapus is mindig jobban hisz magában és a társaiban. Egyértelmű, hogy ő az utolsó, aki megakadályozhatja, hogy gólt kapjunk, tehát ha bármit elrontunk előtte, akkor ő kell a kapuba, és jelen pillanatban e tekintetben Dávid egy biztos pont.

Javult a csapat védekező játéka, ezért ejtsünk pár szót a hátvédekről!
Az idősebb hátvédek mellé érkeztek fiatalok, így vegyíteni próbáljuk őket, nagyon ritkán fordul elő, hogy két első felnőtt szezonját töltő védő kerül párba. A középszakaszban egy kicsit a rutin kerül előtérbe, de természetesen a mutatott teljesítmény alapján döntjük el azt, hogy ki mennyi jégidőt kap. A védőink nagyon sokat fejlődtek, leginkább a védekező harmadban lévő párharcokra gondolok, azok megnyerésére, illetve arra, hogy a korongot minél gyorsabban és egyszerűbben juttassuk ki a harmadunkból. A támadásaink javarészt egy védekező harmadbeli kiindulással kezdődnek, ahol elengedhetetlen a jó hátvéddöntés, az első passz, ami egyszerű és megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy lendületből tudjunk átkorcsolyázni a semleges harmadon. Az offenzív játékunkhoz hozzátartoznak a hátvédek is, tehát nálunk ebben nem csak a három csatár kap szerepet, nem csak ők szervezik a játékot a támadóharmadban, hanem igyekszünk mind az öt mezőnyjátékosunkat bevonni. Ezáltal a hátvédek is jobban élvezik a játékot, hiszen így nem csak az a dolguk, hogy védekezzenek. Ebben a csapatban pozíciótól függetlenül mindenkinek részt kell vennie a defenzív és az offenzív játékban is.
Az imént szóba került a csapat gólerőssége, ezért most beszéljünk a csatárokról!
Javarészt próbálunk tartani egy természetes egyensúlyt a csatársorok között, ami azt jelenti, hogy minden sorban vannak fiataljaink, mellettük pedig egy felnőtt rutinnal rendelkező magyar játékos, illetve az első két sorunkban ott vannak a légiósok. Úgy is mondhatnánk, hogy mindegyik sorban van egy keményen küzdő, kaparós játékosunk, egy játékot szervező csatárunk, és egy góllövő emberünk. Ez egyelőre jó alapot ad nekünk, de nagyon sok opciónk van arra, hogyan kevergessük az összeállításokat. Ha látom a kémiát egy soron belül és jól is megy nekik, szerzik a pontokat, akkor nem feltétlenül szedem szét őket. Ennek ellenére mindig van egy olyan időszak a szezonban, amikor egy kicsit „egymásra unnak”, vagy éppen pár mérkőzésen nem megy nekik, akkor sajnos egyik játékos sem magában keresi a hibát, hanem egy kicsit frusztrálttá válnak és ezt kivetítik a sortársaikra is. Ilyenkor szoktam belenyúlni a sorokba és úgymond egy kis vérfrissítésen esnek át, ez pedig általában mindenkinek jót tesz. Szerencsére olyan játékosok vannak a csapatban, hogy bátran lehet használni mindenkit. Vannak srácok, akik kicsit nagyobb terhet tettek magukra azzal, hogy sok gólt szerettek volna szerezni a szezonban, pedig nekik éppen arra kell rájönniük, hogy nem azért fontos láncszemei a csapatnak, mert lőnek húsz gólt, hanem be kell látniuk, hogy rengeteg kemény, munkás játékos kell a Titánok közé. Ők rengeteg energiát visznek bele a támadásokba és a védekezésekbe. Ezek azok a srácok, akik elvégzik a -mondhatjuk így -piszkos munkát mind a két kapu előtt, egy kemény letámadásnál vagy akár emberhátrányban. A kreditet, a rivaldafényt mindig az emberelőnyös játékosok kapják, akik remélhetőleg góllal tudják befejezni a fórokat, de azt is meg kell említeni, hogy emberhátrányban pedig azok a játékosok mentenek meg minket a kapott góloktól, akik ezekben a szituációkban a testi épségüket feláldozva blokkolnak és megadják nekünk azt az esélyt, hogy az ellenfél ne tudjon gólt szerezni emberelőnyben. Én azt mondom, hogy ez a csapat azért működik jól, mert mindegyikük képes a másikért küzdeni és elfogadják azt a szerepkört, amibe éppen belekerülnek. Most, hogy már vége van az alapszakasznak és látják, hogy mire képesek, hogy a jelenlegi állás szerint playoffba tudunk kerülni, teljesen mindegy, hogy ki milyen pozícióban játszik egy olyan csapatban, amelyik azért küzd, hogy negyeddöntőbe juthasson. Ott már úgyis a szívük fogja őket előrevinni, az pedig szerencsére van.

Most szűk két hét szünet következik az Erste Ligában, utána pedig még egyszer megmérkőznek mind az öt csapattal az alsóházban. Hogyan tovább?
Az egész alapszakaszt arra használtuk, hogy tanuljunk, ennek a tanulási folyamatnak most vége van. Mostmár csak a mérkőzések és a köztes pihenőidők elosztását kell jól megtalálni. Az edzéseink is rövidek, csak a taktikai elemeken csiszolunk, apróságokon dolgozunk. Átvesszük őket még egyszer, de mindenki megtanulta a leckét. Azt mondom, hogy eddig számunkra ez egy remek szezon és örülök neki, hogy láthatom ezeket a fiatal srácokat, ahogy meglépik ezt a szintet, azok után, hogy együtt voltunk az utánpótlásban. Most jön egy nemzetközi szünet, ahol pár játékosunkat az a megtiszteltetés ér, hogy hazájuk címeres mezét viselhetik a felnőtt válogatott tagjaként. Kiss Roland, Kiss Patrik, Láday Tamás, Szabó Bence és Szita Donát vesz részt a bledi tornán, ennek természetesen nagyon örülök. A válogatott szünet után még van öt mérkőzésünk a középszakszban. Nagyon jó, hogy ennyi győzelmet szereztünk és vezetjük a csoportot, de nem akarunk itt megállni. Szeretnénk ezt az öt mérkőzést arra felhasználni, hogy felkészült állapotban lépjünk jégre a playoffban. Ezeken a meccseken még szeretnénk pontokat, győzelmeket gyűjteni. Ezután kezdődik számunkra az év legeslegjobb időszaka, amiért ezek a srácok egész szezonban, hónapokon keresztül dolgoztak, hogy majd egy felsőházi remek csapat kiválasszon minket és összemérhessük velük a tudásunkat négy győztes mérkőzés erejéig.