Horváth Donát: "Meg kell mutatnom, hogy kiérdemeltem a bizalmat"

Milyen tervekkel igazoltál haza, mit vártál előzetesen az idénytől?

Nyilván a célkitűzésem volt idén, hogy szerepeljek az ICEHL-csapatban, a távlati nagy célom pedig az, hogy egyszer a magyar válogatottba is bekerüljek. Úgy érzem, hogy az edzők az elejétől fogva bizalmat sugároztak felém, és tudtam is ezzel élni. Természetesen részemről is meg volt a teljes bizalom az edzők, Tokaji Viktor és Arany Máté felé. A szezon eleje kicsit lassabban indult, de néhány meccs után már tudtam szépen lassan lépkedni előre és stabilabb hokit nyújtani. A munka és a kitartás révén a hokim is szépen lassan kezdett meccsenként jobb lenni.

Adja magát a kérdés, hogy mekkora ugrás egy felnőtt profi liga a svéd utánpótlás bajnokság után.

Nehéz összehasonlítani egy svéd junior bajnokságot és az Erste Ligát. A skandináv junior szaladós liga, gyorsan történnek a dolgok, mindenki fiatal és gyorsan játszik. Az Erste Liga-csapatban alapos, komolyan kidolgozott taktika van, mindenkinek megvan a saját szerepe, és ezt mindenki a legjobb módon akarja kivitelezni. Ebben a ligában rutinosabb játékosok is játszanak, szóval ez is megnehezíti az összevetést.

Olyannyira sikerült Az Erste Ligában helytállni, hogy az ICEHL-csapat szakmai stábja az osztrák bázisú bajnokságban is bizalmat szavazott a hátvédnek. Ahogy a profi világban lenni szokott, az események gyorsan követték egymást - hogy emlékszel vissza erre?

Először edzésre hívtak fel az ICE-csapathoz, aztán az egyik tréning végén szólt Kiss Dávid, vezetőedző, hogy akkor holnap a mérkőzésre öltözök velük. Az biztos, hogy ez nem magától jött és nem egyik estéről a másikra, hanem ezt valószínűleg a kitartó, meg hosszas munkával érdemeltem ki. De tényleg nem akarom ezt mindennaposnak venni, hanem minden nap szeretnék élni lehetőséggel, amikor ott vagyok, tudom, hogy meg kell mutatnom, hogy kiérdemeltem a bizalmat.

A rendkívül színvonalas ICEHL újabb kihívást jelentett, egy újabb szintlépést. A különbségek nyilván itt is kirajzolódtak a korábbiakhoz képest...

Ami feltűnt, hogy más, az a gondolkodás sebessége, ami nagyon fel tudja gyorsítani a hokit. Nem csak azon múlik, hogy ki mennyire szedi a lábát. Illetve az, amit a többiek is legtöbbször elmondanak, hogy a kivitelezések minősége, a passzok pontossága, erőssége azért nagyobb, mint az Erste Ligában. Ezek is befolyásolják a játék a sebességét, és amellett, hogy maga a tempó is nagyobb, ezekre is sokkal jobban kell figyelni, és sokkal nagyobb koncentrációval kell játszani.

A figyelemre méltó teljesítmény válogatott meghívót is ért. Aligha túlzás azt mondani, hogy ez jelentős pillanat egy fiatal játékos pályafutásában....

Először bevették egy Facebook-csoportba, utána küldték pár napra az e-mailt, a decemberi meghívóval. Szívbe markoló érzés volt, nagyon örültem neki. Egyből arra gondoltam, hogy ez nagyon nagy megtiszteltetés, és óriási lehetőség.

A szezon még sok izgalmat tartogathat, következik az OB I. rájátszása. Jelentős próbatétel a FEHA19 fiatal csapatának…

Természetesen tudjuk, hogy az Erste Liga nem úgy sikerült, ahogy ezt elkezdtük, sajnos nem tudtuk tartani ezt az ütemet a pontszerzésben, mint karácsonykor. Az EL-rájátszás nem jött össze, de szerintem bárkit kapunk, szerintem nem lehetetlen küldetés kétszer megverni ezeket a csapatokat. Még nem tudjuk, hogy ki lesz az ellenfél, de az biztos, hogy minél több meccset szeretnénk még játszani. Most jön a nemzetközi szünet, mindenkit kivesz a ritmusból, bízom benne, hogy nekünk jót fog tenni a folytatást illetően.