Fejlesztések és folyamatos munka a konditeremben
- 2018.11.29. 15:12
- Fehérvárav19
Horváth Dániellel, a Fehérvár AV19, a Fehérvári Titánok és az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia erőnléti edzőjével beszélgettünk a konditeremben történt fejlesztésekről és az elmúlt három hónapról.
Az elmúlt időszakban megújult a jégcsarnok konditerme. Milyen fejlesztések történtek?
Amikor három éve idejöttem, az alap felszerelések megvoltak, de nem feltétlenül lehetett minden feladatot, amit szerettem volna, megcsinálni velük, mert az eszközök már kicsit régebbiek voltak, kicsit elkoptak, így nem volt biztos a teljesen helyes kivitelezés a használatukkal. Ezen kívül, mivel egy csapattal összesen körülbelül huszonöten vagyunk a teremben, az eszközök mennyisége sem volt megfelelő. A padok már nem voltak kényelmesek, nem lehetett rajtuk teljes biztonsággal végezni a gyakorlatokat. Akkor kialakult egy kép a fejemben arról, hogy milyen egy jégkorongcsapatot edzeni egy konditeremben, mik azok a dolgok, eszközök, amik szükségesek a prevencióhoz, a folyamatos edzéshez, a robbanékonyság-fejlesztéshez és ahhoz, hogy a játékosok készen álljanak az adott mérkőzésre, legyen szó bármilyen korosztályról. Most minden felszerelésből több és sokféle van a kondiban. Mivel ettől az évtől az Akadémia a Magyar Jégkorong Szövetség által életre hívott szakmai erőtér programban regionális központként működik, teljeskörű megújulás történt, ami az apróságoktól, például a gumiszalagoktól kezdve, a tárcsák és súlyemelő rudak beszerzésén át egészen a keretek felújításáig tartott. Többen tudnak egyszerre dolgozni, sokkal komplexebb termet kaptunk. Most úgy tudunk edzeni, hogy mindenki csinálja a dolgát és száz százalékig erre tud koncentrálni. A prevenció és rehabilitálás szempontjából is nagyon fontos eszközök érkeztek - gumiszalagok, pici tárcsák, fitballok, hengerek és kaptunk két safety bart, amelyek azt segítik, hogy a vállsérültek is tudjanak közel teljes értékű munkát végezni. Érkeztek gátak, amelyek a létrák mellett nagyon fontosak a gyorsaság-, és agilitás-fejlesztésben. Az erőnléti edzésekhez pedig új rudakat, nagyon sok kettlebellt (8 kg – 32 kg) és kézisúlyzót (2,5 kg – 35 kg) hoztunk a terembe, így bárki megtalálja a számára épp megfelelő méretű súlyt. Ezeken kívül kaptunk felfüggesztéses eszközöket, illetve rendszereztük az összes felszerelést, javítva ezzel a helykihasználást, hogy biztonságosan elférjünk.
Mindkét felnőtt bajnokságban az alapszakasz felénél járunk. Máshogy készülnek-e, mint a szezon elején?
A felnőtt csapatok heti három mérkőzést játszanak, gyakorlatilag kétnaponta meccs van, ami óriási terhelést jelent. Jelenleg az a feladat, hogy megőrizzük a nyári felkészülés alatt megszerzett erőt és robbanékonyságot, valamint, hogy a játékosok a legjobb fizikai állapotban tudjanak jégre lépni. Heti egy vagy kettő komoly szárazedzés van, ezen kívül pedig a mérkőzésekre felkészítő prevenciós jellegű edzéseket tartok, ahol az ízületek mobilizálása és stabilizálása a legfontosabb. Tavaly az EBEL-csapatban volt több vállsérülés, ezt kiküszöböltük, dolgoztunk rajta, hogy jobb legyen, ez sikerült is. Most a Titánoknál jelentkeztek ilyen problémák, a srácok vállstabilitása és -mobilitása terén akadtak gondok. A fizioterapeutánk segítségével dolgozunk ezen, de sajnos nem két nap alatt történik a változás, ez egy hosszú folyamat. Arról nem is beszélve, hogy mekkora megterhelés egy korosztályos bajnokságból felnőttek közé csöppenni. Azokhoz az erőhatásokhoz, amik érik a srácokat egy találkozásnál vagy egy ütközésnél, még nincsenek hozzászokva, hiszen óriási különbségek vannak köztük és ellenfeleik között mind fizikálisan, mind rutinban. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a vezetőedzőkkel, mindenkinek az a célja, hogy a lehetséges sérüléseket elkerüljük. A váll az elsődleges, amivel foglalkozunk, hiszen ez egy gömbízület, könnyen sérül, kicsik körülötte a tartóizmok és kiszolgáltatott pozícióban van a bottartás miatt. A kontaktsérüléseknél nem tudjuk felkészíteni a testet, hogy mindent kibírjon, de vannak olyan dolgok, amikkel ha foglalkozunk, akkor kiküszöbölhetők, ezen dolgozunk nap, mint nap. A sérültek rehabilitációja az orvossal kezdődik, aztán folytatódik a fizioterapeutával, csak utána jöhet hozzám, amikor már készen áll arra a játékos, hogy teljes értékű munkát végezzen a konditeremben és ne legyen semmiféle korlátozás a mozgásában.
Természetesen az utánpótlásban is zajlanak erőnléti edzések. Hogyan készülnek a különböző korosztályokban?
A három alsó korosztályban idén erősítést kaptam Farkas Gergő személyében, aki abban segít, hogy a srácok, akik hozzám jönnek, már előkészített testtudattal érkezzenek, meglegyenek bennük az alapok. Itt a legfontosabb, hogy megtanítsuk nekik a gyakorlatok helyes kivitelezését és, hogy ezeket rutinná, tudatossá tegyük. Játékos mozgásokkal dolgozunk, amik fejlesztenek. Fontos, hogy a picik élvezzék, amit csinálnak, ha közben pedig fejlődni is tudnak, akkor elérjük a célunkat. Én az U14-ben kapcsolódom a munkába, ha őket úgy kapom meg, hogy van alapjuk (törzserő, agy-izom kapcsolat) akkor sokkal eredményesebb lesz a munka. A kölyök korosztályban a legfontosabb a gyorsaság-, és az állóképesség fejlesztése, valamint a robbanékonyság- és erőfejlesztés alapjainak elsajátítása, ezen kívül pedig az ízületek teljes mozgástartományban való munkájának és stabilitásának megteremtése. Serdülőben már bekerülnek a programba a súlyzós gyakorlatokkal végzett mozgások. Nem az a lényeg, hogy nagy súlyokkal dolgozzunk, hanem hogy a srácok stabilan, feszesen, biztosan és helyesen meg tudjanak mozgatni kisebb súlyokat, és lássam, hogy a kivitelezés tökéletes, mert csak így tudunk előre haladni. Fontos cél az, hogy ifiben és juniorban már úgy tudjanak odaállni a rúd alá, hogy tudják, mit kell csinálni és hogyan, illetve ne okozzon problémát az, ha hatvan vagy akár száz kilóval kell guggolniuk, és hogy nagyobb súlyokat tudjanak megmozgatni tökéletes kivitelezés mellett.
Amikor három éve idejöttem, az alap felszerelések megvoltak, de nem feltétlenül lehetett minden feladatot, amit szerettem volna, megcsinálni velük, mert az eszközök már kicsit régebbiek voltak, kicsit elkoptak, így nem volt biztos a teljesen helyes kivitelezés a használatukkal. Ezen kívül, mivel egy csapattal összesen körülbelül huszonöten vagyunk a teremben, az eszközök mennyisége sem volt megfelelő. A padok már nem voltak kényelmesek, nem lehetett rajtuk teljes biztonsággal végezni a gyakorlatokat. Akkor kialakult egy kép a fejemben arról, hogy milyen egy jégkorongcsapatot edzeni egy konditeremben, mik azok a dolgok, eszközök, amik szükségesek a prevencióhoz, a folyamatos edzéshez, a robbanékonyság-fejlesztéshez és ahhoz, hogy a játékosok készen álljanak az adott mérkőzésre, legyen szó bármilyen korosztályról. Most minden felszerelésből több és sokféle van a kondiban. Mivel ettől az évtől az Akadémia a Magyar Jégkorong Szövetség által életre hívott szakmai erőtér programban regionális központként működik, teljeskörű megújulás történt, ami az apróságoktól, például a gumiszalagoktól kezdve, a tárcsák és súlyemelő rudak beszerzésén át egészen a keretek felújításáig tartott. Többen tudnak egyszerre dolgozni, sokkal komplexebb termet kaptunk. Most úgy tudunk edzeni, hogy mindenki csinálja a dolgát és száz százalékig erre tud koncentrálni. A prevenció és rehabilitálás szempontjából is nagyon fontos eszközök érkeztek - gumiszalagok, pici tárcsák, fitballok, hengerek és kaptunk két safety bart, amelyek azt segítik, hogy a vállsérültek is tudjanak közel teljes értékű munkát végezni. Érkeztek gátak, amelyek a létrák mellett nagyon fontosak a gyorsaság-, és agilitás-fejlesztésben. Az erőnléti edzésekhez pedig új rudakat, nagyon sok kettlebellt (8 kg – 32 kg) és kézisúlyzót (2,5 kg – 35 kg) hoztunk a terembe, így bárki megtalálja a számára épp megfelelő méretű súlyt. Ezeken kívül kaptunk felfüggesztéses eszközöket, illetve rendszereztük az összes felszerelést, javítva ezzel a helykihasználást, hogy biztonságosan elférjünk.
Mindkét felnőtt bajnokságban az alapszakasz felénél járunk. Máshogy készülnek-e, mint a szezon elején?
A felnőtt csapatok heti három mérkőzést játszanak, gyakorlatilag kétnaponta meccs van, ami óriási terhelést jelent. Jelenleg az a feladat, hogy megőrizzük a nyári felkészülés alatt megszerzett erőt és robbanékonyságot, valamint, hogy a játékosok a legjobb fizikai állapotban tudjanak jégre lépni. Heti egy vagy kettő komoly szárazedzés van, ezen kívül pedig a mérkőzésekre felkészítő prevenciós jellegű edzéseket tartok, ahol az ízületek mobilizálása és stabilizálása a legfontosabb. Tavaly az EBEL-csapatban volt több vállsérülés, ezt kiküszöböltük, dolgoztunk rajta, hogy jobb legyen, ez sikerült is. Most a Titánoknál jelentkeztek ilyen problémák, a srácok vállstabilitása és -mobilitása terén akadtak gondok. A fizioterapeutánk segítségével dolgozunk ezen, de sajnos nem két nap alatt történik a változás, ez egy hosszú folyamat. Arról nem is beszélve, hogy mekkora megterhelés egy korosztályos bajnokságból felnőttek közé csöppenni. Azokhoz az erőhatásokhoz, amik érik a srácokat egy találkozásnál vagy egy ütközésnél, még nincsenek hozzászokva, hiszen óriási különbségek vannak köztük és ellenfeleik között mind fizikálisan, mind rutinban. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a vezetőedzőkkel, mindenkinek az a célja, hogy a lehetséges sérüléseket elkerüljük. A váll az elsődleges, amivel foglalkozunk, hiszen ez egy gömbízület, könnyen sérül, kicsik körülötte a tartóizmok és kiszolgáltatott pozícióban van a bottartás miatt. A kontaktsérüléseknél nem tudjuk felkészíteni a testet, hogy mindent kibírjon, de vannak olyan dolgok, amikkel ha foglalkozunk, akkor kiküszöbölhetők, ezen dolgozunk nap, mint nap. A sérültek rehabilitációja az orvossal kezdődik, aztán folytatódik a fizioterapeutával, csak utána jöhet hozzám, amikor már készen áll arra a játékos, hogy teljes értékű munkát végezzen a konditeremben és ne legyen semmiféle korlátozás a mozgásában.
Természetesen az utánpótlásban is zajlanak erőnléti edzések. Hogyan készülnek a különböző korosztályokban?
A három alsó korosztályban idén erősítést kaptam Farkas Gergő személyében, aki abban segít, hogy a srácok, akik hozzám jönnek, már előkészített testtudattal érkezzenek, meglegyenek bennük az alapok. Itt a legfontosabb, hogy megtanítsuk nekik a gyakorlatok helyes kivitelezését és, hogy ezeket rutinná, tudatossá tegyük. Játékos mozgásokkal dolgozunk, amik fejlesztenek. Fontos, hogy a picik élvezzék, amit csinálnak, ha közben pedig fejlődni is tudnak, akkor elérjük a célunkat. Én az U14-ben kapcsolódom a munkába, ha őket úgy kapom meg, hogy van alapjuk (törzserő, agy-izom kapcsolat) akkor sokkal eredményesebb lesz a munka. A kölyök korosztályban a legfontosabb a gyorsaság-, és az állóképesség fejlesztése, valamint a robbanékonyság- és erőfejlesztés alapjainak elsajátítása, ezen kívül pedig az ízületek teljes mozgástartományban való munkájának és stabilitásának megteremtése. Serdülőben már bekerülnek a programba a súlyzós gyakorlatokkal végzett mozgások. Nem az a lényeg, hogy nagy súlyokkal dolgozzunk, hanem hogy a srácok stabilan, feszesen, biztosan és helyesen meg tudjanak mozgatni kisebb súlyokat, és lássam, hogy a kivitelezés tökéletes, mert csak így tudunk előre haladni. Fontos cél az, hogy ifiben és juniorban már úgy tudjanak odaállni a rúd alá, hogy tudják, mit kell csinálni és hogyan, illetve ne okozzon problémát az, ha hatvan vagy akár száz kilóval kell guggolniuk, és hogy nagyobb súlyokat tudjanak megmozgatni tökéletes kivitelezés mellett.