Élet a jégkorongon túl – Madácsi Benedek

Madácsi Benedek fiatal kora ellenére idén játszotta első felnőtt szezonját, majd az évad végén dupla bajnoki címet ünnepelhetett a fehérvári juniorokkal. Nem volt könnyű idény ez számára, hiszen mindemellett idén érettségizik, így szabadideje nagy részét tanulással töltötte, hogy a gimnáziumban is minél jobb eredményeket érhessen el. Nem egyszerű egyensúlyt találni a profi sport és az iskola között, elengedhetetlen hozzá a támogató környezet és a rugalmasság. „Először is nagyon örülök, hogy jól sikerült az első felnőtt szezonom és boldog vagyok, hogy az EBEL-csapatban is be tudtam mutatkozni. Nehéz döntéseket kellett meghoznom, hogy le tudjam játszani a Titánok között az első Erste Liga évemet. A legnagyobb áldozat az iskola volt. Úgy neveltek a szüleim, hogy első a suli, a jégkorong csak utána jöhet. Ez idén megfordult, ők is megértették és végig száz százalékban támogattak, enélkül nem ment volna. A gimiben ez volt a második évem, amit magántanulóként fejeztem be, de amikor csak tudtam, bejártam az órákra."

"Szerencsémre az iskola teljes mértékben támogatott és a tanáraim is segítettek, amiben csak tudtak, ezért nagyon hálás vagyok nekik."

"Azért, hogy a vizsgáim és az érettségi is jól sikerüljenek, különtanárokat kerestem magamnak. Nem volt egyszerű, mivel nagyon rugalmas oktatók kellettek, akik szinte bármikor tudnak vállalni, mivel a meccsek és az edzések időpontjai eléggé változók voltak. Jól összeegyeztetni a kettőt szinte lehetetlen, mivel volt olyan hét, hogy egy különórára sem tudtam elmenni a szoros programom miatt, bár előfordult az is, hogy ki kellett hagynom egy-egy edzést a vizsgák miatt, ebben viszont támogattak az edzőim.”
A mindennapos edzések és a heti három-négy mérkőzés mellett nem könnyű feladat tanulni és az iskolában is jól teljesíteni, de semmi sem lehetetlen, bár vannak olyan tényezők, amik nélkül az embernek kevés esélye van megtalálni az egyensúlyt. Ebben az időszakban megtanulható, hogy mik azok a dolgok, amik igazán fontosak és mi az, amivel kevesebbet kell foglalkozni. „Óriási kihívás a rendszert megtalálni, de szerintem mindig is nagyon jól osztottam be az időmet, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy minden jól működjön."

"Mindig tudom, mikor minek van az ideje, mikor lehet pihenni és mikor kell tanulni. Este mindig lejátszom magamban előre, hogy mik a teendőim és úgy illesztem be a különböző programokat a következő napba."

"Nem nagyon fecsérelem el az időmet felesleges dolgokra, próbálom mindig céltudatosan kiépíteni minden napomat. Nem játszom videojátékokkal, mert azt az időt, amit arra tudnék fordítani, inkább tanulásra vagy a barátaimra, a családomra szánom. Persze nagyon fontos a pihenés számomra is, de olyankor is inkább filmeket vagy sorozatokat nézek, amivel kicsit el tudom terelni a gondolataimat vagy pedig a barátaimmal, barátnőmmel csinálunk különböző közös programokat.”

Az érettségi minden fiatal életében mérföldkőnek számít, hiszen ez egy nagy lépcső a felnőtté válás útján. Az esetek többségében ez az első igazán komoly megmérettetés az iskolában, így nem csoda, hogy mindenki jó jegyet szeretne a bizonyítványban és sikeresen szeretné lezárni a középiskola négy vagy öt évét. „Kíváncsian várom, hogy hogy sikerült az érettségi, de nem szeretnék előre inni a medve bőrére, hiszen a szóbelik még hátra vannak. Most is a tételekkel foglalkozom, szinte egyfolytában, amellett, hogy elkezdődött a felkészülés a következő szezonra. Várom már, hogy túllegyek a vizsgákon, mert eléggé idegőrlő ez az időszak és mindig találok még valamit, amit megtanulhatok."

"Bizakodó vagyok azt illetően, hogy úgy sikerül az érettségi, ahogy szeretném és remélem, elég pontot gyűjtök a továbbtanuláshoz.”

Támadónk számára a tanulás lett az idei szezonban a hobbi, de cseppet sem bánta ezt, hiszen vannak tervei a jövőre nézve a jégkorongon kívül is. Ezzel a hozzáállással példát mutathat azoknak, akik élsportolóként szeretnék folytatni a pályafutásukat, hiszen a gyerekek láthatják, hogy lehet egyszerre jó tanuló és jó sportoló valaki. „A tanulás azért fontos számomra, mert mindig azt tanították otthon, hogy legyen B tervem. Minden sportoló rémálma egy olyan sérülés, amivel elvághatja karrierjét és utána a sporton kívül nem tud mihez kezdeni, én ezt szeretném megelőzni. Illetve az is fontos, hogy ha majd egyszer véget ér a pályafutásom, akkor legyen lehetőségem valami másban is sikeresnek lenni. Félre értés ne essék, a szüleim nem voltak ’hajcsárok’ és nem csak az ötös osztályzatot fogadták el, hanem csak szerették volna, hogy kicsit lássak túl a jégkorongon és gondoljak az utána lévő időszakra is. Így tettem és mindig próbáltam a maximumot kihozni magamból a hokiban és az iskolában is."

"Bízom benne, hogy sok kis jégkorongozó fog így gondolkodni és jó példát tudok mutatni nekik ezzel."

"Nemrég hallottam egy filmben ezt: A tehetség hozza a pénzt, de az ész tartja a zsebedben. Úgy gondolom, érdemes ezt megjegyezni és legalább annyi energiát fordítani a tanulásra, mint a sportra.”