Akadémiai Portré: Nádor Kristóf

A Fehérvár Jégkorong Akadémia célja a sportolók emeltszintű képzése mellett a tanulmányi előmenetelük biztosítása is. Számos példa bizonyítja, hogy az élsport és a tanulás teljes mértékben összeegyeztethető, ebben akadémiánk élen jár, hiszen mind a középiskolai, mind a felsőoktatásban résztvevő játékosainkat maximálisan támogatjuk tanulmányaikban. A FEHA19, mint Jégkorong Módszertani Központ igyekszik minden téren példát mutatni, ezért három egyetemmel is együttműködési megállapodást kötöttünk, ezzel is elősegítve sportolóink tanulmányi előmenetelét. A sport és a tanulmányok összehangolása megfelelő alapot nyújt sportolóink számára, hogy a későbbiekben a civil életükben is magabiztos lábakon álljanak.

A közelmúltban volt egy vállműtéted, mi történt? 

Érdekes ez a történet, március 19-re voltam kiírva eredetileg a műtétre, előző nap befeküdtem a kórházba, délután bejött a Doktor úr átbeszéltük a műtétet, másnap korán reggel bekötötték az infúziót, majd 8-kor mondták, hogy mehetek haza, mert megbetegedett az orvos. Így most másodszor futottunk neki. 

Sajnos ez a szezon nem kerül a kedvenceim közé. Jól indult és úgy érzem sikerült felvenni a ritmust, a tempót, lassan kezdtek a pontok is jönni, amikor az egyik meccsen egy ütközést követően eltört a bordám. Nagyon vártam már, hogy visszatérhessek, az edzők türelemre intettek. Végre újra játszottam, de egy hónap múlva egy meccsen a vállam ugrott ki. Az első Csíkszereda elleni meccsünkön én lőttem hosszabbításban a győztes gólt, ami egyben az első Erste Liga-gólom is volt, és a sors fintora, hogy mindkét sérülés a Csíkszereda elleni meccsen történt. Sajnos a vállamban egy darab letört, amitől instabillá vált az ízület és az orvosok a műtétet javasolták ahhoz, hogy tökéletes legyen, és ne ugráljon ki. Ezzel a szezonom korán véget ért, de fontosabb, hogy a következő szezonra jó legyen. Mivel elmaradt a műtét, játszani nem tudtam, de ott voltam az U21-es csapattal a döntő összes meccsén, nagyon jó érzés volt együtt ünnepelni a bajnoki címet! Most egy kemény rehabilitáció vár rám, és mindent meg fogok tenni azért, hogy a legjobb formámban kezdhessem a következő szezont. 

Mikor és hogyan vett komolyabb irányt a jégkorong pályafutásod? Mesélj kicsit bővebben a kezdetekről.

Még nem voltam 3 éves, amikor a Duna jegén már hokibottal a kezemben koriztam, majd sok év görkori következett, és hosszas könyörgésem után 8 évesen vittek el a szüleim a Budai Bocsokba, ahonnan U12-ben a MAC-hoz igazoltam. 14-15 évesen már a válogatott tehetséggondozó programjain vettem részt, majd U16-tól a korosztályos válogatottakban. 2022 ősszel a junior válogatottal kijutottam a világbajnokságra, ahol történelmi sikert értünk el, a negyedik helyet szereztük meg. 2022 nyarán kaptam egy ösztöndíjat az amerikai NCDC bajnokságba a Scranton csapatához egy évre, azonban nem kaptam vízumot, így sajnos nem tudtam kiutazni. Akkor egy évig nem akartam felnőtt csapatban játszani, mert még reménykedtem az amerikai egyetemi liga lehetőségében, aminél kizáró ok, ha az ember felnőtt csapatban játszik, így maradtam a junior korosztályban. 2023 januárjában az Egyetemi Világjátékokra az Universiadera Lake Placidba utazó keretbe bekerültem, de ismét elutasitották az USA-ba való belépésemet, elengedtem az amerikai álmot. A következő szezonban mindenképpen szerettem volna a junior korosztálynál erősebb ligában játszani, hogy minél jobban tudjak fejlődni. Akkor ismét leültünk Ifj. Kovács Csabával és Tokaji Viktorral átbeszélni a lehetőségeket, és végül úgy döntöttem, hogy a FEHA19-ben megkapom mindazt a lehetőséget, ami biztosítja számomra a fejlődést, és az egyetemi tanulmányaimat is tudom folytatni. 

Kik voltak azok a szereplők (sport, pedagógia, család) akik a legtöbb segítséget nyújtották eddigi pályafutásodban? 

Az iskola-sport-család nagyon fontos háromszög egy sportoló életében, így az én életemben is. Amikor a sportban valami nem úgy ment, ahogy szerettem volna, akkor az iskolában kapott pozitív visszajelzésekből tudtam erőt, új lendületet meríteni, amikor az iskolában nem úgy sikerült valami, ahogy elvártam volna magamtól, akkor pedig a sport segített át a nehézségeken. A családom minden körülmények között mellettem állt és áll, jó érzés az a tudat, hogy rájuk mindig számíthattam, számíthatok. Lehetett az egy otthon felejtett füzet, egy sürgős beadandó, vagy régebben engem edzésre vagy iskolába repíteni bármely napszakban.

A tanulás és a sport összehangolása hogyan sikerült a középiskolai évek alatt?

Egy kemény 8 osztályos gimnáziumba jártam, a Kempelen Farkas Gimnáziumba Budafokon. A szüleim ragaszkodtak ahhoz, hogy első a tanulás, utána a hoki, és mivel nagyon szerettem a hokit, teljesítenem kellett az iskolában is, hogy mehessek edzésre. Sokszor nem volt könnyű teljesíteni az akkor az ország 9. legjobb középiskolájában úgy, hogy mellette minden délután és időnként hajnalban is edzés, hétvégén meccsek voltak. A szüleim nem engedtek a tanulás fontosságából, de mindenben segítettek, sokszor anya úgy jött értem az iskolába autóval, hogy hozta a meleg ebédet, amit az autóban ettem meg amíg a metróhoz értünk, hogy odaérjek az edzésre időben. Este tréning után várt a metrónál, hogy minél hamarabb hazaérjek és fel tudjak készülni a másnapi órákra. Ennek az eredménye jól látszott a felvételinél, a maximálisan megszerezhető 500 pontból 479 pontot szereztem, amiért most így utólag hálás vagyok a szüleimnek. Bevallom akkor még ezt nem mindig gondoltam így.

Nem szabad azonban elfelejteni a csapat fontosságát sem. Amikor az ember fáradtabb, kedvetlenebb, nem teszi meg hogy lazít, mert a csapatsportoknál nem csak magunk miatt megyünk ki a meccseken a jégre, hanem az egész csapatért tesszük oda magunkat. Ez a sport és a tanulás területén motivációt ad a hullámvölgyekben is.

Hogyan és miért választottad azt az egyetemet és a szakot ahova jársz?

Sokáig gondolkoztam azon, hogy a Műszaki Egyetemre felvételizzek - ezzel a pontszámmal simán fel is vettek volna - de végül azért döntöttem a Testnevelési Egyetem mellett, mert úgy gondoltam a sport vonalon jobban megtalálom a nekem tetsző pályát, és talán a Testnevelési Egyetem jobban összeegyeztethető a hokival. A rekreáció szakon idén fogok diplomázni, és tavaly ősszel elkezdtem szintén a Testnevelési Egyetemen a Jégkorong Szakedzői szakot is.

Hogyan egyezteted össze az edzéseket és mérkőzéseket az egyetemi tanulmányaiddal? Milyen kihívásokkal szembesülsz ezen a területen?

Amikor a FEHA19-be igazoltam, átjelentkeztem nappaliról levelező szakra, mert nappali képzés mellett lehetetlenség a távolságot és az időt áthidalni. Most így minden második héten hétfőn-kedden a szakedzői, pénteken szombaton a rekreáció szak órái vannak. A szakedzői szakon szerencsére sok tárgyamat elfogadják a rekiről, így nem minden órán kell bent lennem. Sokszor kell logisztikáznom, hogy melyik a jobb megoldás, autóval feljönni, és visszamenni, vagy vonattal, hogy odaérjek edzésre. Szerencsére segíteni szoktunk egymásnak: mindig van, aki el tud menni a pályaudvarra azokért, akik éppen vonatoznak. Én is össze szoktam szedni a csapattársaimat, amikor autóval vagyok.

Milyen támogatást nyújt az akadémia a tanuláshoz?

Az Akadémia maximálisan támogatja a tanulást! Az edzőkkel mindig előre egyeztettük a szezonban kinek mikor van iskolai elfoglaltsága, kire mikor nem tudnak számítani edzésen vagy meccsen, az iskolai elfoglaltságai miatt. Az edzések időpontjainál is próbálták figyelembe venni az iskolai elfoglaltságainkat. Többször előfordult, hogy távolabbi meccseknél a csapatbusz lassított az egyetem előtt, mi felpattantunk, elmentünk a meccsre, hazafelé pedig kiraktak a Budaörsi úton, mert másnap reggel megint egyetem volt, ahonnan vonattal mentem vissza Fehérvárra.

Milyen támogatást nyújt az egyetem a sportoláshoz? 

Az egyetemen létezik egy Sport Mentor Program, aki az eredményei alapján megfelel, annak 50%-os hiányzási lehetőséget engedélyeznek, úgy hogy minden vizsgát, ZH-t, bemutatást meg kell csinálni, de erre kapunk lehetőséget a kiirt időpontokon kívül más időpontokban is.

Hogy határoznád meg a prioritásaidat a sport és az egyetemi tanulás között amikor a mérkőzések és vizsgák is egy időben vannak?

Szerencsére a vizsgákra több lehetőség is van, igyekszem a vizsgákat úgy felvenni, hogy ne ütközzön meccsel vagy fontos meccs előtti edzéssel. A Sport Mentor Program keretein belül lehetőségünk van külön vizsgaidőpontot is kérni, de erre még nem volt szükségem, szerencsére minden vizsgát meg tudtam csinálni az egyetem által kiírt normál időpontban.

Hogyan segíti egymást a két területen való kiugró teljesítmény?

Úgy gondolom, hogy a sport a kisgyereket megtanítja a fegyelemre, az összpontosításra, az idő jó beosztására, amit az iskolában és később az életben is jól lehet hasznosítani, így idővel a sport és a tanulás segítik egymást. Amikor hirtelen kell nagy anyagot megtanulni az iskolában, a sportból hozott összpontosítás segít. A jégkorong egy rendkívül gyors sport, fontos a fizikai erőnlét, de fejben is nagyon edzettnek kell lenni, hogy gyorsan átlássuk a helyzetet és gyorsan tudjunk minél jobb döntéseket hozni, akkor is, amikor már fizikailag nagyon fáradtak vagyunk.

Mindkettő nagyon fontos, és szem előtt kell tartani azt is, hogy egyszer az ember befejezi az élsportot és akkor már elég késő azon gondolkozni, hogy mit is szeretnék csinálni. Ha az ember kiesett a tanulás ritmusából, nagyon nehéz újra felvenni a fonalat. Én is gondolkoztam, hogy menjek-e most a diploma után rögtön mesterképzésre vagy hagyjak ki 1-2 évet, de pont az előzőek miatt beadtam a jelentkezésemet a sportmenedzser mester szakra. Remélem felvesznek, ás akkor a szakedzői alapszak mellett ott folytatom tovább a tanulást.

Mit tanácsolnál más fiataloknak, akik hasonlóan szeretnék egyensúlyban tartani a sportot és az egyetemi tanulmányokat? 

Fontosnak tartom, hogy mindenki tartsa edzésben a fejét is, tanuljon egyrészt azért, mert az egyre gyorsuló játékhoz ez elengedhetetlen, másrészt gondolni kell arra is, hogy a jégkorong után is van élet, amit most kell megalapozni. Most amíg az ember fiatal és a tanulásban is lendületben van, sokkal könnyebb, mint később újra beülni az iskolapadba. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy az egyesület is, támogassa a játékost ebben, amiből persze ők is profitálnak. Nem mondom, hogy könnyű párhuzamosan a tanulás és az élsport, de minden teljesített vizsgaidőszak utáni érzés elfeledteti a nehézségeket. 

Van olyan program vagy segítség (pl ösztöndíj), amit tudsz használni mindkét területen?

Januárban elnyertem egy ösztöndíjat a MOL–Új Európa Alapítvány – Tehetségtámogató Program programjában, ami sokat segít abban, hogy az élsporthoz kapcsolódóan megkaphassak minden olyan segítséget, ami a megfelelő fizikai állapot fenntartásához szükséges, gyógytorna manuálterápia és rehabilitáció formájában. Akkor még nem tudtam, hogy ez valóban mekkora segítség lesz nekem ebben a szezonban. 

Hogyan látod a jövőt a jégkorong és az egyetemi tanulmányok terén? Van valamilyen célkitűzésed vagy álmod mindkét területen?

Szeretném minél magasabb szintre emelni a jégkorongot és ameddig versenyképesnek érzem magam. Akarom űzni a sportot amiben felnőttem, de a tanulmányaimat sem szeretném félbehagyni. A mester képzést mindenképpen el szeretném végezni. Még sok nyitott kérdés van és lesz is előttem, például, hogy milyen lehetőséget kapok a hokiban, milyen lehetőséget kapok a továbbtanulásban, illetve utána a munkában de állok elébe!